Túlmentünk már azon, hogy mindent érdemes ironikus gúnnyal kezelni 444

Pár hete jelent meg Kemény Lili első prózakötete Nem címmel, és annyira elütött mindattól, amit mostanában hazai szerzőktől olvashattunk, hogy rögtön tudtuk, muszáj vele foglalkoznunk a Nem rossz könyvek podcastban. 

Így tehát vendégünk Kemény Lili, aki 31 évesen adta ki önéletrajzi regényét, ami már önmagában vethet fel kérdéseket, de a 400+ oldalas, nagyon sűrű, irodalmi, filmes és filozófiai utalásokkal teleszőtt, közben mindvégig nehezen letehető könyv ezen felül is bőven kínál még témákat. Az írócsaládban zajló gyerekkortól a kamaszkoron át az SZFE-s évekig és az egyetemfoglalásig tartó történetben Kemény hol zavarba ejtő, hol felszabadítóan ható eszközökkel és nyelven ír magáról és környezetéről, időnként párhuzamosan zajló kapcsolatairól, saját és közösségi kudarcélményeiről.  

A su\curesale kiadónál amolyan magánkiadásban megjelenő kötet jelenleg csak pár könyvesboltban, Budapesten egyelőre az Írók boltjában és Atlantisz Könyvszigeten kapható, de lesz bemutatója május 9-én Miskolcon, illetve május 23-án a Margón is. A Nem több részlete megjelent már online, a Műút és a Litera mellett a Jelenkor nyomán a 444 is közölt már egy részletet, pont a regény legelejét. 

A tartalomból:


00.00 Megyünk a Margóra és a Bánkitó Fesztiválra, a részletekkel nemsokára jelentkezünk. Az új részben pedig egyetlen könyvről lesz csak szó: Kemény Lili önéletrajzi regényéről, a Nemről. 
5.33 Vendégünk Kemény Lili, és rögtön az első, adódó kérdés: mi az az önéletrajzi regény, és miben más, mint az autofikció. 
8.40 „Az írástól egész életemben rettegtem is, meg vonzott is, meg problémám volt vele, akörül forgott az életem, hogy ezt miért nem csinálom” – írás, mint pótcselekvésbe menekülés, és a fordítás, mint „robotpilótán történő, alacsony kockázati szintű létezési forma”.
14.35 Hogyan vált világossá, hogy a formálódó szövegből megjelenő regény lesz?
18.25 David Foster Wallace szerepe. (Kemény Lili és Sípos Balázs fordították le magyarra a Végtelen tréfát, a monumentális regény megjelenésekor interjút is készítettünk velük.)
22.14 A Nem bemutatóján Szöllősi Barnabás úgy fogalmazott, hogy 

„a szülők generációja azt fogja mondani: hogy beszélhetsz így rólunk, miközben a regény csak azt állítja: ti beszéltetek így rólam, ti beszéltetek így hozzám, ti tanítottatok meg így beszélni. Ezt állítani azért is nagy bátorság, mert azt a kulturális teret, ahová a Nem és szerzője nem belépni kíván, hanem fölforgatni szeretné, a mai napig a fent emlegetett szülők generációja őrzi.”  

De tényleg ott volt írás közben ez a felforgatási szándék? Illemszabályok, normák és szabadságok: „Gondoltam, tegyünk úgy, mint ha a szövegben szabad lenne úgy gondolkoznom, ahogy gondolkozom amúgy.” "Nem terveztem felforgatni semmit. Egyszerűen megpróbáltam megélni  legalább a szövegemben akkora szabadságot, amekkorát belül meg tudok élni kicsiben."


26.50 A nyilván adódó Knausgård párhuzam: min múlott, hogy ki szerepel saját névvel, és ki álnévvel? Az indiszkréció, a felelősség és az erőszak kérdései: „Arra kényszeríteni a másik embert, hogy dolgozzon fel valamit, és akkor dolgozza fel, és azt a dolgot, amit te úgy döntöttél, hogy neki ezen a ponton fel kell dolgoznia, ebben van egy kis erőszak. Ennél nagyobb erőszakot nem követtem el”
31.40 A szülők generációja, akik szerint a fő bűn a komolyság: „Nem azt mondom, hogy az ő világképük nem érvényes, hanem hogy az enyémmel nem vág egybe, és ezért most már nem akarom szégyellni magam.”, „Én nem akarok komolytalan lenni, nem akarok vicces lenni, nem akarok cinikus lenni, nem akarok ironizálni.”
34.30 Mit jelentenek a regényben