Lecsó: belecsapunk‪!‬ Farkas Lívia - urban:eve

13 év alatt sokan kérdezték, hogy hogyan vagyok mindig pozitív, illetve, hogy hogyan tudok mindig boldog lenni. A rövid válasz az, hogy soha.



Nem vagyok mindig pozitív, és nem vagyok mindig boldog. ÉS ennek ellenére elégedett vagyok az életemmel, hálás vagyok az életem jó részeiért, a nehezekkel meg képességeim szerint megbirkózom.



Azért vagyok optimista, mert nem vagyok mindig pozitív. És ha ez így most önellentmondásosnak hangzik, akkor tarts velem ebben az epizódban, amiben a görcsös, erőltetett optimizmus, a mérgező vagy toxikus pozitivitás mögé nézünk, és megkeressük, hogyan lehet egy élet tökéletlen és jó egyszerre.

Ha megismerjük, hogyan működnek az életünk átmeneti időszakai, nagyobb magabiztossággal és kevesebb görccsel találhatunk új egyensúlyt.



Van, hogy az életünk kimozdul a normális működéséből, belépünk egy átmeneti állapotba, és időbe és erőfeszítésbe telik, hogy újra megtaláljuk az egyensúlyunkat.



Viszont ha megismerjük, hogy hogyan működnek ezek az átmeneti időszakok, akkor nagyobb magabiztossággal és kevesebb görccsel mehetünk át rajtuk, és saját magunkkal is empatikusabbak lehetünk, amíg a folyamat tart.



A mi életünkben talán soha nem volt alkalmasabb pillanat, hogy megvizsgáljuk az átmeneti időszakok működését, mert most aztán mindannyian egyszerre megyünk át egyen, nem is akármekkorán.



Ebben az epizódban megbeszéljük, hogy mit érdemes csinálni ahelyett, hogy passzívan várakozunk a folyamatosan elugráló jövőbeni nyugvópontra; mit lehet ebből az egészből tanulni az életünk átmeneti időszakairól; és adok egy egyszerű gyakorlatot is, ami segít átkeretezni és árnyalni egy kicsit a saját élményeidet az átmeneti időszakokról.

Amikor kaotikus a világ, a komfortzónád kiszámíthatósága segít megpihenni. Bárki bármit mond, a komfortzóna önmagában nem gonosz, és te sem vagy elfuserált, ha keresed a kényelmes szituációkat. De mi a komfortzóna valódi jelentése?

Évekkel ezelőtt már foglalkoztam a blogon a komfortzóna praktikus oldalával, de ahogy az elmúlt években sokaknál újra előkerült, hogy kinek mi a komfortzónája, egyáltalán mi az a komfortzóna, és jó-e az, hogy van valakinek ilyenje, úgy döntöttem, most van a legjobb alkalom arra, hogy alaposan körbejárjuk a kérdést.

Úgyhogy ebben az epizódban szó lesz arról, hogy mi a komfortzóna valódi jelentése; hogy mi a komfortzóna-paradoxon és a komfortzóna-keringő; hogy miért jó, ha úgy gondolsz a komfortzónádra, mint egy kényelmes puha ágyra; és végül, hogy fontos-e, hogy kimozdulj a komfortzónádból.

Rutinokkal jobban irányításod alá vonhatod az életed kontrollálható részeit -- és ez főleg akkor segítség, ha úgy érzed, hogy eleve kevés ilyen területe van az életednek, és különösen szükséged van kapaszkodókra. De mire lehet jó egy rutin, mitől jó, egyáltalán mi a különbség a sima teendők a rutinfeladatok között, és miért fontos ez a különbség? Ebben az epizódban mindent elmondok, amit az elmúlt évtizedben arról tanultam, hogy hogyan tudják a rutinok segíteni az életedet, leszedem a görcsöt arról, ahogy a rutinokról gondolkodni szoktunk, és megmutatom azt a hozzáállást, amivel a rutinjaid tényleg téged támogatnak.

Könnyű elbeszélni egymás mellett az öngondoskodás kapcsán, mert ez a szó mindenkinek mást jelent. Úgyhogy nézzük meg, mi lehet egy jó definíciója annak, hogy kedves vagy saját magaddal, elmondom, mivel kezdődhet az önmagaddal szemben tanúsított kedvesség, és megmutatom a három hozzávalót, amit semmiképp ne tegyél az öngondoskodás-szendvicsedbe.

Amikor olyan maratont futsz, amire be se neveztél, nem csoda, hogy semmi motivációd. De ilyenkor nem az a megoldás, hogy tepersz, és izomból mész neki a motiválatlan állapotnak. A motiválatlanság egy tünet, és ebben az epizódban elmondom, hogy hogyan ismerheted fel, ha téged is beneveztek egy "akaratlan maratonra"; miért felesleges teperni, mi a téves örömkeresés 3 fajtája, miért és hogyan keresd a kicsit, és hogy mik a motivációtorta hozzávalói.