21 episodes

Új Egyenlőség podcast minden olyan témáról, ami foglalkoztat minket a gazdasági demokrácia alapértékei kapcsán. És persze azon túl...

Új Egyenlőség Új Egyenlőség

    • Politics

Új Egyenlőség podcast minden olyan témáról, ami foglalkoztat minket a gazdasági demokrácia alapértékei kapcsán. És persze azon túl...

    Magyar belpolitika 2020 – út az országgyűlési választások felé (I. rész)

    Magyar belpolitika 2020 – út az országgyűlési választások felé (I. rész)

    Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában az adások három műsorvezetője – Bíró-Nagy András, Kiss Ambrus és Lakner Zoltán – beszélgetett arról, hogy mi várható a magyar politikában 2020-ban. A kétrészes beszélgetés első felében az ellenzéki (ön)kormányzás kihívásait és a miniszterelnök által meghirdetett kétéves csendes kormányzás valódi jelentését vizsgálták.

    Az első téma, amely sok tekintetben alapvetően meghatározza az idei évet, az önkormányzati választás utáni időszak új politikai helyzete. Azzal, hogy több nagyvárosban, köztük a fővárosban az ellenzék jutott „kormányra”, más minőségű viszonyrendszer alakult ki a kormánypártok (Fidesz–KDNP) és az ellenzéki pártok között. Eddig a Fidesz kormányzásra alkalmatlan, felelősség nélküli erőként tudta beállítani az ellenzéki erőket. Az őszi választások ezt a narratívát alapvetően megváltoztatták, és látható, hogy a kabinetnek komolyan kell vennie az önkormányzati kezdeményezéseket.
    Ez persze az ellenzéki pártok számára is nagy próbatételt jelent, hiszen megkapták a lehetőséget a választóktól arra, hogy megmutassák (ön)kormányzó képességüket. Amennyiben sorozatos belső konfliktusok vagy korrupciógyanús ügyek kísérik az önkormányzati munkát, a kormánypártok politikai szempontból joggal mutatnak rá, hogy ez az ellenzék továbbra sem kormányképes.
    A másik kihívás, hogy az (ön)kormányzás képességét az ellenzéknek ott is meg kell mutatnia, ahol továbbra sem került vezetői posztra, ez pedig a 10 ezer fő alatti települések Magyarországa. Ezeken a településeken a kormánypártok előnye megkérdőjelezhetetlen, és ha az október 13-i választás adatait átfordítanánk egy országgyűlési választás eredményére, akkor országosan is stabil többséget szerezne a Fidesz–KDNP.
    A beszélgetés második felében arról volt szó, hogy a miniszterelnök által meghirdetett két csendes kormányzással töltött év mit jelenthet a valóságban. Bekövetkezik-e egy politikai konszolidáció, illetve előtérbe kerülnek-e nagyobb léptékű közpolitikai lépések? Ez utóbbinak jelét mutatja, hogy a 2019 végén született feladatszabó kormányhatározatban egy egészségügyi reform kezdeti lépései látszanak. Vajon készen van-e ez a termék, és legfőképpen van-e politikai erő a végigvitelére?
    A másik közpolitikai ügy lehet a kormány szerint a szegénység elleni küzdelem. Ezt illetően már az önkormányzati választások előtt is ambiciózus célokról beszélt Orbán Viktor. Kérdés, hogy a gyöngyöspatai szegregáció kapcsán hozott bírósági döntést övező vita nem éppen ezzel szembemenő politikai reflex-e, azaz a napi politikai haszonszerzés érdekében egy középtávú célt, a roma felzárkóztatás ügyét dobja-e el magától a kormány.
    A közpolitika alkotásának folyamatában van egy terület, ahol éles szembenállás alakult ki a kormányon és annak „holdudvarán” belül. Ez a lakhatás kérdése. Miközben 2010 óta a kormány arra építi a politikáját, hogy a magyar választók a tulajdonszerzést preferálják, és ez határozta meg az intézkedéseket is, most két ellentétes narratíva is kezd megerősödni. Az egyiket az MNB elnöke fogalmazta meg, aki szerint hibás a kormányzati lakáspolitika, a másik pedig a budapesti fejlesztésekért felelős államtitkár szájából hangzott el, aki bérlakásépítési programról beszélt.
    Közpolitikai értelemben a kormányzás fókuszában az egészségügy és a lakhatás kérdése mellett a klímaügyek állnak majd. Ebben érzékelhetően elmozdult a kormánypárt álláspontja, és egyfajta konzervatív zöld politikát kezdenek megfogalmazni.
    A magyar belpolitika 2020 beszélgetés második felében a korm

    • 34 min
    Lemorzsolódó közmunkások

    Lemorzsolódó közmunkások

    A közfoglalkoztatás, a szociális ellátórendszer és az iskolai lemorzsolódás összefüggéséről, a közmunka országos politikai funkciójáról beszélgettünk Molnár György közgazdásszal.
    Habár visszaszorulóban van a közfoglalkoztatás Magyarországon, emellett a fiatalok is egyre csökkenő arányban vesznek részt a közmunkában az utóbbi években, ez nem elsősorban a konkrét kormányzati intézkedések, mint inkább a gazdasági konjunktúra járulékos következménye. Így viszont annál inkább felvetődik a kérdés, kik azok a fiatalok, akik még ebben a viszonylag kedvező helyzetben is a közfoglalkoztatásban ragadnak? Mindeközben a helyi közfoglalkoztatás megszervezése érdekütközésben áll a piaci foglalkoztatók igényeivel, hiszen azok éppen a legjobban teljesítő közmunkások lehalászását célozzák.
    Molnár György, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete munkatársa, számos közfoglalkoztatással kapcsolatos kutatás vezetője és tanulmányok szerzője a múlt év végén megjelent Munkaerőpiaci Tükör 2018 című kiadványban a közmunkában részt vevő fiatalok iskolai lemorzsolódásának riasztó adatait adta közre. Nem változott a szakmai véleménye a tekintetben sem, hogy a közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere bizonyos fajta lokális feudális viszonyok továbbélését és újratermelését idézi elő a közepes és kistelepüléseken, miközben a Belügyminisztériummal folytatott „tervalkuk” az államszocialista gazdaságirányítás legrosszabb mechanizmusait elevenítik fel.
    Az egyik legnagyobb probléma, hogy a mostani konjunkturális időszakban a kormányzat nem tesz lépéseket azoknak az egyenlőtlenségeknek a csökkentése érdekében, amelyek miatt tízezrek ragadnak bele a közfoglalkoztatásba, miközben a kormányzati politika arra sem készült fel, hogy a közfoglalkoztatás leépítése nyomán ellátatlanul maradó településvezetési és szociális funkciókat ki és hogyan látja majd el a jövőben.
    A közfoglalkoztatás 2010 után kiépült rendszere mindezeken kívül demokráciaproblémákat is felvet, hiszen a közmunka megszervezésének képessége a helyi hatalom megítélésének legfőbb mércéjévé válik, miközben a rászoruló állampolgár kiszolgáltatottá válik a helyi közfoglalkoztatás megszervezéséért felelős polgármesternek.

    • 38 min
    Magyar egészségügyi rendszer a társadalmi egyenlőtlenség újratermelődését okozza

    Magyar egészségügyi rendszer a társadalmi egyenlőtlenség újratermelődését okozza

    Az Új Egyenlőség podcast második évaddal folytatódott. Az első adásban a magyar egészségügyi rendszer működési problémáinak következményeiről, annak társadalmi hatásairól beszélgettünk Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal.

    Az átlagos magyar várható élettartam, illetve az egészséges évek száma, alatta van az Európai Unió tagállamainak átlagos értékének. A magyar GDP mértéke sem indokolja ezeket a mutatókat. E mellett az országon belüli egyenlőtlenség is jelentős. Mások a nyugati országhatáron lakók életkilátásai, mint az Észak-Magyarország régióban élőké. De különbség van Budapest egyes kerületei között is. Ennek okaként a jövedelmi egyenlőtlenséget szokás felhozni, miközben társadalmi igazságosság elve szempontjából ez nem lehet elfogadható ok.
    Az egészségügyi rendszer kockázatközösségen, biztosítási elven alapul, amely elviekben mindenki számára egyenlő esélyeket kellene biztosítson. A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy ezek nem adottak. Egyrészt több településen nincsen betöltött háziorvosi praxis, ami a betegek első orvos-beteg találkozóját ellehetetleníti, vagy legalábbis időben elodázza.
    Az állam által megszabott teljesítmény volumen korlátok miatt a diagnosztikához való hozzáférés, ebből következően a megfelelő terápia kidolgozása is hónapokat csúszik. Ezen azok a betegek tudnak változtatni, akik rendelkeznek elegendő jövedelemmel arra, hogy megvásárolják piaci logikán ezeket a szolgáltatásokat. Ez azonban a társadalmi egyenlőtlenség növelését jeleneti egyértelműen.
    Az egészségügyi piramis csúcsán vannak a kórházak, amelyek Sinkó Eszter szakmai álláspontja szerint talán kevésbé növelik az egyenlőtlenséget, mint a korábbi fázisokban lévő intézmények.
    A rendszer problémái a társadalom és a politika számára is ismertek. Ugyanakkor 2008 óta lényegében mindegyik politikai kurzus azt gondolja, hogy az átalakításnak sokkal nagyobb a politikai ára, mint a lehetséges nyereség. Ebből következőleg néhány szakmai fellángolástól eltekintve nem volt lehetőség reformok indítására.
    A beszélgetés során megnéztük, hogy mi volt a 2006-2010 közötti időszak egészségügyi veresége, és milyen politikai DNS átkódolást okozott ez a Fidesz kormányra nézve is.
    Sinkó Eszter véleménye alapján akár a 2019 év végén bejelentett kormányzati intézkedések lépések lehetnek egy változtatás irányába, ugyanakkor a szándékok teljes terjedelemben még nem látszanak. Azzal együtt sem, hogy az egészségbiztosítási rendszerhez való hozzáférés átalakítása (három hónapnál régebb óta biztosítást nem fizetők kikerülnek az állami rendszerből) sokakat hozhat nehéz helyzetbe. Nyilván ennek jelentős része a külföldön dolgozók, de sokan vannak, akik munkaerőpiaci státuszuk, ismerethiányuk miatt esnek ki a rendszerből.

    Az Új Egyenlőség podcast 2020 januártól már több szerkesztő „műsorvezetésével” valósul meg. Kiss Ambrus mellett, Bíró-Nagy András és Lakner Zoltán is rendszeresen készít adásokat.

    • 38 min
    Miért vesztett Jeremy Corbyn?

    Miért vesztett Jeremy Corbyn?

    Rossz volt a jelölt? Felülírt a Brexit? Nem volt jó a program? Mi a Munkáspárt jövője? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tóth Csaba újságíróval (Mérce), Egyesült Királyság szakértővel.

    A beszélgetés során a következő szempontok merültek fel:

    • Lehet, hogy Jeremy Corbyn nem egy karizmatikus politikus, de a tapasztalatok szerint Isten óvjon a karizmatikus politikusoktól.
    • Ez a választás alapvetően egy második népszavazás volt a Brexitről. Ez a kérdés minden mást felülírt.
    • Jeremy Corbynnak itt nem volt jó választása, a pártja végletesen megosztott volt. Akár a kilépés párti, akár a bennmaradás párti opcióba áll bele, elveszíti a szavazóinak egy részét. Ezért maradt a lebegtetés, amit a külvilág határozatlanságnak érzékelt.
    • A brit politikában, ahogy máshol is, elképesztően fontos a média szerepe. Nagy-Britanniában durván jobboldali a média, ami a felmérések szerint nagyon ellenséges volt Corbynnal.

    A média szerepének firtatása nem a felelősség elhárítása. A média a Gramsci féle kulturális hegemónia fenntartásának első számú eszköze. A választók felé a jelölt szinte kizárólag ezen a filteren keresztül jelenik meg.
    • A fiatalok körében Corbyn rendkívül népszerű volt, 18-tól körülbelül 40-ig. Ebből azonban nem következik, hogy mire felnőnek, a média és saját gazdagodásuk hatására nem válnak-e jobboldali szavazókká.
    • Tóth Csaba szerint a Munkáspárton belül nincs visszatérés a Blair-i korszakhoz, inkább egy Corbyntól csak kicsit centristább vezető jöhet, és nagy valószínűséggel nő.

    • 46 min
    Egy éves a rabszolgatörvény

    Egy éves a rabszolgatörvény

    A rabszolgatörvény által kiváltott tiltakozások fordulópontot jelentettek a magyar szakszervezeti mozgalom megítélésében. Ennek egy éves évfordulóján beszélgettünk Bábel Balázzsal, a Vasas Szakszervezeti Szövetség új alelnökével.
    A kormánypártok 2018 végén váratlanul kezdeményezték a Munka Törvénykönyvének módosítását. Egyrészt 400 órára emelték a túlórakeret mértékét, másrészt lehetőséget teremtettek arra, hogy hároméves munkaidőkeretet lehessen cégeknél bevezetni.
    A tiltakozások hatására egyrészt kevés munkáltató merte bevállalni ennek a törvénynek az alkalmazását, másrészt megnőtt az „érdeklődés” a szakszervezetek iránt. A beszélgetés során éppen ennek kapcsán mondta el Bábel Balázs, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, hogy ez a megmozdulás, tiltakozás sarkalta arra, hogy elinduljon 32 éves fiatalként ezért a posztért.
    Tapasztalatai szerint a fiatalok körében kezdett el egyre több embert foglalkoztatni az a kérdés, hogyan lehet kollektíven érdekérvényesítést végezni. Ennek megjelenítési módja pedig a szakszervezet.
    A munkáltatók kezdeti visszafogottsága éppen év végére kezd eltűnni, és ennek eredményeképpen egy pécsi székhelyű cég akarja bevezetni a hároméves munkaidőkeretet. Ez pedig komoly dilemmát okoz a szakszervezeteknek. Ennek morális és racionális mozgatórugóiról beszélgett
    ünk. A podcast során a következő írást és kutatást ajánlottuk a hallgatók figyelmébe: http://ujegyenloseg.hu/szakszervezeti-trendfordulo-a-lathataron/

    • 37 min
    Mérce kell a baloldalnak!

    Mérce kell a baloldalnak!

    Az Új Egyenlőség indulása óta stratégiai partnerének tekinti a Mérce portált. Ezért – egy kicsit a szokásos tematikától eltérően – az új podcastünkben nem egy közpolitikai témával foglalkoztunk, hanem a Mérce új főszerkesztőjével beszélgettünk.
    Jámbor András alapító főszerkesztő távozását követően Diószegi Nóra vette át a szerkesztőség irányítását. Ezzel új korszak kezdődött a Mérce életében. Nóra szavai szerint ez az időszak első időkben nem különbözik jelentősen a szokásos irányoktól, és most az olvasói igényeket mérik fel.
    A Mérce egyedisége a vállaltan baloldaliságában rejlik azzal, hogy többnek tekintik magukat, mint egy internetes hírportál. Platformként működnek, amelynek szervezői ereje van a baloldali közösségek körében. Ezt a missziót továbbra is megtartják.
    Beszélgetés során érintettük a baloldaliságot, a szakszervezeti mozgalom iránti elkötelezettséget, és azt is, hogyan lehet jól „tudósítani” egy tüntetésről. Ennek kapcsán izgalmas kérdés volt a tavalyi rabszolgatörvény elfogadását követő tüntetés-sorozat, amelyről elsőként a Mérce kezdett tudósítani.
    Október 13-a után sem akar a Mérce szakítani azzal az elvvel, hogy a függetlenség alapja, ha mikroadományokkal kerül finanszírozásra a lap. Ez pedig akkor működhet, ha vannak olvasók, akik önzetlenül, pontosabban egy lap fenntartásáért cserébe, támogatják az újságot. A beszélgetéskor éppen egy támogatói kampány zajlott, hogy a Mércén övező figyelem forintokra is átváltódjon, és legyen Mérce a baloldal számára is.

    • 37 min

Top Podcasts In Politics

Listeners Also Subscribed To