Egy Transz Podcast Montefiori Adéna Auróra

Gondoltál már valaha arra, hogy milyen lenne, ha a külsőnk ténylegesen tükrözné azt, amit mi valójában is érzünk odabenn?



Amint átléptem a másfél évet a hormonterápiámban, addigra már egy rakat dolognak utánajártam, rengeteg cikket elolvastam, és egy csomó információt és tudást próbáltam külföldi és magyar élménybeszámolókból beszerezni, hogy mik a lehetőségeim a hormonterápia mellett, hogy még jobban összhangban legyen a testem és a választott nemi jellegeim.



Szerencsés vagyok, hogy transzként egy olyan világban élek, ahol az arcműtét már elég biztonságosan kínál lehetőséget arra, hogy megvalósíthassam az orvosokkal azt, ami eddig csak álomnak tűnt. Sőt, Nyugat-Európában egyik-másik társadalombiztosítás részben vagy egészben is finanszírozhatja a műtétet, a konzultációkat és a poszt-op kezeléseket. Így ez nem csak egy egyszerű beavatkozás, hanem egy lehetőség, hogy még közelebb kerüljek önmagamhoz és a mindennapok boldogságához.

Andersen A Kis Hableány című történet főszereplője Ariel, egy tengeri hercegnő, aki egy olyan testbe született, amit nem igazán érez magának. Vágya, hogy egy emberi női testben éljen, annak ellenére, hogy az apját, a tenger királyát ez a gondolat a végtelenig taszítja. .. És kifejtem, hogy milyen transz allegóriákkal van tele a film!

Harry Potter a címszereplője annak a hét bestsellerből álló könyvsorozatnak, amely 2,5 évtizede világhódító útjára indult. Az eredeti történetből filmek, játékok, színdarabok, spinoffok és még egy tematikus vidámpark is készült. A varázslat mögött J. K. Rowling, egy 57 éves angliai nő áll, aki megváltoztatta az irodalmi tájképet, amikor pár évtizede mélyszegénységben, egy helyi kávézóban egy szalvétára firkálta egy varázslógyerekről szóló könyv alapsztoriját.



Harry Potter világa sok szempontból párhuzamos a miénkkel. Ott vannak a rosszfiúk, akiknek hatalmuk és tekintélyük van, szemben az alulmaradottakkal, azokkal, akiknek szabadsága és polgári jogai veszélyben vannak. A Harry Potter minden formában és módon allegória, és ma talán még aktuálisabb, mint két évtizeddel ezelőtt, amikor megjelent.



Az epizód Rowling egyre intenzívebb, egyre keményebb transzfób kijelentésein megy keresztül, összegöngyölítve, hogy honnan indult, és mit tett azért, hogy bigottnak bélyegezzük meg.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy cápa a hatalmas és csodálatos óceánban, akit Blahajnak hívtak. Blahaj egy szép és büszke cápa volt, szeretett újabb és újabb kalandokat keresni.

Nagyjából másfél évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a hormonterápiát, megpróbáltam minél több információt összeszedni az internetről; mi fog velem történni, vagy mi volt az életútja egy-egy tapasztaltabb transz nőnek; csak hogy képben legyek egyfelől azzal, amit a hormonterápia nyújt; illetve milyen nehézségeket hoz be. Ugyanakkor rengeteg apró információhoz nem jutottam hozzá. Főként olyan alap dolgokhoz, ami tanácsokat adott volna, hogy hogyan kellene változtatnom a szokásaimon, hogy jobban beilleszkedjek a környezetembe, illetve a társadalomba nőként. Férfiként nőttem fel, férfiként vettem részt a baráti találkozókon, férfiként viselkedtem egyetemen, munkahelyen, az utcán. Számos tudást, ismeretet tapasztalati úton szereztem meg, ami néha-néha váratlan meglepetéseket szült.

Transzként, főleg ha a társadalom számára kibújunk, olyan váratlan és egyúttal kellemetlen helyzetekkel találkozunk, amivel azelőtt sosem kellett szembesülnünk. Nem csak a saját nemi diszfóriánkkal, nem csak a testi diszmorfiánkkal. Nem csak azzal, hogy amíg láthatóan transzok vagyunk, addig jobban kitettek vagyunk a munkánk elvesztésére. Emellett a párkeresés is hirtelen megnehezedik: a partnert kereső transz emberek nagy resze talalkozik azokkal az emberekkel, akik egyszerre imádjak a tényt, hogy transz emberek vagyunk; és egyúttal toxikusan, szinte minden áron meg akarnak minket szerezni.