Petcast. Az állati podcast Petcast. Az állati podcast

Sokan tartanak vagy akár félnek is a kutyáktól, de vannak,
akik egyenesen rettegnek tőlük, ők a kinofóbiások. Akik ebben szenvednek, nem egyszerűen félnek, hanem olyan szinten szoronganak és rettegnek a kutyáktól,  hogy akár már a látványuk is szapora szívverést, izzadást, légszomjat, a tudat beszűkülését, halálfélelmet vagy akár
eszméletvesztést okozhat náluk.

A Petcast vendége az
emberek és a kutyák viselkedésének is avatott szakértője: Bérdi Fruzsina tanácsadó szakpszichológus, kutyás terapeuta, akivel átbeszéljük, hogy

· mennyire gyakori fóbia a kutyáktól való félelem

· milyen tényezők állnak a kinofóbia kialakulásának hátterében

· hogyan lehet kezelni a kinofóbiát

· hogyan NE neveljünk kutyáktól rettegő gyereket

· tényleg kiszagolják-e a kutyák a félelmet

· mit tehetünk, ha félünk a kutyáktól, de szeretnénk velük békében élni

· mit tegyünk kutyásként, hogy ne stresszeljük feleslegesen a rettegőket?

Annyit elárulunk, hogy Bérdi Fruzsina szerint akár kinofóbiáról, akár „csak” a kutyákkal szembeni kezelhetőbb félelemről van szó, az egyik legfontosabb, hogy megértsük a kutyák kommunikációját, a „testbeszédét”.
Ez a gazdikra is igaz, mert sokszor ők maguk sincsenek tisztában a saját állatuk, vagy más kutyák jelzéseinek jelentésével.

Mivel ma már több háztartásban van kutya, mint amennyiben nincsen, nem elvárható az, hogy csak a kutyások alkalmazkodjanak, ahogyan az sem, hogy nem kutyások tűrjenek. A szakember szerint a békés egymás mellett élés ezen a téren is megoldható, a konfliktusok nagy része kommunikációval elkerülhető.
Hallgass ide, ha szeretnéd, hogy ne féljenek mások a kutyádtól!

A társállatok örökbefogadása ma már abszolút benne van a köztudatban, és társadalmilag teljes mértékben elfogadott dolog. Viszont rengeteg kutya van, telítődött a piac, ami magával hozza azt, hogy csökken az érdeklődés, miközben a bajba jutott kutyák száma meg soha nem látott mértéket ölt. Erről is beszél Schneider Kinga, a Noé Állatotthon Alapítvány szóvivője a Petcast
különkiadásában, amit az örökbefogadó napon készítettünk. Az adásban megszólal a Noé-ba gyakorlatilag hazajáró állatvédőt, a Szurkolók az állatokért Alapítvány elnöke, Kapin Ricsi is, aki azt mondja, nagy a baj: nem lehet annyi állatot megmenteni, amennyit meg kéne menteni. Az aktuális menhelyi helyzetről a noés örökbefogadások vezető ügyintézőjével, Smolnár Piroskával is beszélgetünk, valamint két örökbefogadót is megkérdezünk. Hallgass ide!

Az örökbefogadásról, elsősorban a menhelyi kutyák
örökbefogadásáról szól ez az adás, amelynek vendége a 16 éve működő Vigyél Haza Alapítvány alapítója.

Óvári András szerint az emberek nincsenek tisztában azzal, mivel is jár egy kutya. „A legtöbben kész kutyát szeretnének: legyen szobatiszta, ne ugasson, menjen szépen pórázon, szeresse a gyerekeket, vagy esetleg a macskákat.” Ahogyan az adás vendége fogalmaz: az embereknek elsősorban elvárásaik vannak a kutyákkal szemben, és nem kötelezettségérzetük.

Az állatokat mentő civil szervezetek többségének azonban, ahogyan a Vigyél Haza Alapítványnak is, a mentvények biztos jövője, jóléte a legfontosabb. „Nem egyszer megkapjuk egy-egy sértődött jelölttől, hogy
>inkább a menhelyen kuksoljon évekig az a kutya, minthogy nekem odaadnákha most maguk nem viszik el rögtön a kutyát, akkor kidobom, elaltatom, vízbe fojtom…. Sajnos, egy egyre gyakoribb jelenség, hogy az emberek úgy gondolják, hogy a problémáikat valaki másnak kell megoldania.” – meséli Óvári András.

Hallgass ide, ha te felelős döntést akarsz hozni egy másik
életről, és szeretnéd magadból kihozni a legjobb leendő gazdit!

A kóbor cicákat nem az ufók dobták le, és nem is lehet őket egyszerűen fellőni a Holdra, hogy eltűnjenek – fogalmaz szándékosan ironikusan ebben az adásban a Magyar Macskavédő Közhasznú Alapítvány elnöke és alapítója Daniela és Stefano Trebbi. Szerintük a kóbormacska-helyzet évről évre egyre rosszabb, már régen a 24. órában vagyunk.

Ennek egyik alapvető oka, hogy becslések szerint 2,5 millió macskát tartanak az országban, de a nagy részük nincs ivartalanítva, szabadon jár-kel és szaporodik. Így nem csoda, ha már 3 millióra (!) becsülik a gazdátlan cicák számát.

A Magyar Macskavédő Közhasznú Alapítvány (MAVED), amelynek szlogenje „A megelőzés az igazi mentés” a kóbor macskák befogásával, ivartalanításával és szabadon engedésével próbál valamelyest enyhíteni a helyzeten. S hogy miért nem adnak minden befogott cicát örökbe? Azért, mert a 70-80 százalékuk már kóborkának született, nem, vagy csak rendkívül nehezen lenne az emberhez szoktatható. A számos önkéntes erőfeszítése ezért is egyfajta szélmalomharc, még akkor is, ha a segítségükkel tavaly ivartalanított 2300 cica – macskánként átlagosan tíz utóddal számolva – azt jelenti, hogy 23 ezer cicát
mentettek meg attól, hogy az utcára szülessen betegségben és éhezésben.

Daniela és Stefano Trebbi szerint a kóbor cicák számának
csökkentése érdekében alapvetően fontos, hogy az emberek megértsék az ivartalanítás fontosságát, és azt, hogy mit jelent a felelős macskatartás. Emellett szükség van arra is, hogy az állatvédelmet ne támogassák, hanem finanszírozzák, hiszen gyakorlatilag állami és önkormányzati feladatot látnak el azzal, hogy befogják és ivartalaníttatják a kóbor macskákat. A gazdás macskák ivartalanításába ugyanakkor az államnak és az önkormányzatoknak is aktív szerepet kell vállalniuk a MAVED szerint, ahogyan teszik azt akár a szomszédos Romániában, mert ez egy drága műtét, amit sokan nem tudnak kifizetni.

A Petcast adásából kiderül még, hogy


miért nem lehet minden kóborkát örökbe adni
a MAVED által működtetett cicaörökbefogadás.hu
weboldalon hány cica keres és talál gazdára
milyen feltételekkel lehet tőlük cicát örökbe
fogadni
milyen alapvető tudnivalókra készítik el a
leendő gazdikat
milyen módon jelölik a már ivartalanított
kóborkákat, valamint, hogy
miként látják az állatvédelem jövőjét a
Petcast macskás vendégei.

Tarts velünk, ha szeretnél igazán jó cicagazdik lenni, és ha
szerinted sem lenne jó tovább növelni a kóbor macskák számát.

Alábecsüljük a veszélyt, amit a házimacskák jelentenek a vadmacskákra. Ezért is áll ez a mezopredátor, vagyis közepes méretű ragadozó faj a kihalás szélén. Ez is kiderül abból a friss kutatásból, amit közösen végeztek, és amelynek eredményeit nemrég publikálták az ELTE Etológiai Tanszék, a MATE Vadbiológiai és Természetgazdálkodási Tanszék, valamint a Budakeszi Vadaspark munkatársai. A részletek igen tanulságosak, és sokat elárulnak arról, hogyan tartjuk ma Magyarországon a házimacskákat. Pongrácz Péter, az ELTE docense mondja el az izgalmas részleteket a Petcast különkiadásában. Hallgass ide!

Az eutanázia sötét oldaláról, a törvényellenesen végzett altatásról kezdtünk el beszélgetni a Petcast vendégével, Kajó Cecília jogásszal, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat Egyesület titkárával, de aztán a magyar kisállattartás rideg valóságához jutottunk el.

Abból indultunk ki, hogy egy, az eutanáziáról készült
felmérés szerint (amelyet az Állatorvostudományi Egyetem munkatársai végeztek, és amelyről két adással korábban már volt szó) a megkérdezett állatorvos majdnem 12 százaléka egészségügyi ok nélkül, pusztán tulajdonosi kérésre is végez eutanáziát. Annak ellenére, hogy az állatvédelmi törvény világosan kimondja: az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad.

Az adás szakértő vendége elmondja, milyen szankciókra
számíthat az állat tulajdonosa és az  állatorvos, ha ez kiderül, és eljárás indul ellenük. De Kajó Cecíliával arról is beszélünk, miért, hogyan jut el egy „gazdi” idáig. Hogy milyen sokan vásárolnak még ma is úgy kutyát, macskát, mint bármilyen használati eszközt vagy dísztárgyat, és válnak meg tőle éppoly könnyedén, mint ezektől, amikor
elromlanak (betegek lesznek), vagy sok velük már a gond, esetleg egyszerűen megunják őket, vagy másik fajta kutya, macska lesz a divat. Mint az epizód vendége fogalmaz: abszolút hétköznapi valóság ma Magyarországon, hogy az emberek megvesznek egy divatfajtát, lehetőleg olcsón, így szaporítótól, vagyis eleve betegen, majd néhány hónapon belül szembesülnek azzal, hogy az orvosi ellátása a többszörösébe lenne annak, mint amibe az állat eleve került. Ilyenkor aztán megszabadulnak tőle, mehet a menhelyre, az utcára, vagy, ha találnak ehhez állatorvost, akkor a túlvilágra.

A felelős állattartástól az emberek többsége még mindig
nagyon messze van – mondja Kajó Cecília. Mégis, sokkal hamarabb szóvá tesszük, ha egy településen nem intézkednek a kóbor kutyák miatt, vagy ha a menhelyeken helyhiányra hivatkozva százával altatnak el cicákat, kutyákat. Pedig ennek is, annak is mi, állattartók vagyunk az okai, így a probléma is csak akkor fog megoldódni, ha alapvetően megváltozik a gondolkodásunk az állattartásról.