Dajer.hu Dajer.hu

Vacláv Havel: Tiltakozás
Egyfelvonásos
1978

A felolvasást szeretettel és barátsággal ajánlom Scsaurszki Tamásnak, akivel 13 évig dolgoztunk együtt és próbáltuk jobbá tenni a civil kezdeményezéseket Magyarországon.

Fotó: A Kosztin család albumából. A képen temesvári egyetemisták a 70-es évek elején, középen bőrkabátban nagybátyám Kosztin István, akit az egyetem után az urán bányába vittek katonának és nemsokára meghalt rákban. Akik vele voltak lent a bányában (magyar végzett egyetemisták) mind meghaltak. Több hangszeren zenélt, egyesek szerint nagy tehetség volt és komoly céljai voltak.
Zene: "Graj skrzypku, graj !" - nem véletlenül lengyel tangó, de ezt Tamás érteni fogja


Szereplők
STANEK
VANEK

Történik
STANEK dolgozószobájában.

Pici adalék:
Mivel Havel részt vett a Charta ’77 mozgalomban (mint szóvivő), öt és fél évre bebörtönözték. A Tiltakozás színműve utolsó írása volt mielőtt letartóztatták.
A Charta ’77 a csehszlovák ellenzék 1977-ben közzétett politikai nyilatkozata volt, amelyet eredetileg 243 magánszemély írt alá, zömmel értelmiségiek. A Chartát a prágai kormánynak címezték és adták át. A dokumentum a kommunista Csehszlovákia mint ratifikáló fél részvételével Helsinkiben lezajlott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (1973–75), a Helsinki záróokmány és az ENSZ által is garantált emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakozott. Az aláírók élén Jan Patočka filozófiaprofesszor, Václav Havel és Jiří Hájek állt. A nyilatkozatot a következő tíz évben még kb. 2500-an írták alá, annak ellenére, hogy a kommunista hatalom üldözte és diszkriminálta a támogatókat, különösen Csehszlovákiában, ahol perbe fogták és 1979. október 24-én súlyos börtönbüntetésre ítélték a Charta hat vezetőjét.

Erdős Virág: A Trabantfejű Nő - elmondja Miklusicsák Aliz /kollázs: Kovács Andrea Kurszán

Heltai Jenő: Vallomás - elmondja Miklusicsák Aliz / kollázs: Kovács Andrea

Marcus Aurelius: Egymás kedvéért születtünk - elmondja Miklusicsák Aliz/ Kollázs: Kovács Andrea

Én a selyemhernyó miatt kattantam rá húsz éve Alessandro Baricco regényére. Snitt. Románia, nyolcvanas évek vége: iskolák gubókat fogadtak be, és gyerekmunkaként ki volt adva, hogy eperfaleveleket kell szedni, hogy a hernyók minél egészségesebb állapotban kerüljenek vissza Kínába. Nem tudom, milyen egyezség volt ez a két ország között, emlékeim szempontjából mindegy is. A több száz tepsiben nevelgetett hernyók hangja, mozgolódása belém égett. Bringával mentünk az eperfákról leveleket szedni, s ebből nekem a mézédes faeper íze és az első plátói szerelem hangulata maradt meg. Snitt. Aztán tíz év múlva kezembe került a Selyem és vele egy szerelmi történet. Snitt. Rá húsz évre megkerestem Bariccót, hogy engedélyezze felolvasni a regényt. Snitt. Most elkészült. Snitt.

 Köszönöm M. Nagy Miklósnak és a Helikon Kiadónak, hogy eljuthattam Baricco ügynökségéhez. Ágoston Alexandrának és Polyacskó Orsolyának, hogy segítettek kiigazodni a szerzői jogok világában. Jamriskó Tamásnak, hogy az EPER – Első Pesti Egyetemi Rádió stúdiójában elkészülhetett a felolvasás. Sulán Györgynek, hogy a végső hanganyagot ellenőrizte. Ábrahám Annának a csodás madaras akvarellképet, ami hozzáad a regény hangulatához. A családomnak, hogy napokig engedtek elmélyülten vágni. Köszönöm a Dajer Alapítványnak, hogy támogatott engem ebben a kattanásomban, és a Dajer szerkesztőinek, hogy gondozták ezt a projektemet is. A felolvasás Alessandro Barrico: Selyem című művéből készült (Budapest, Helikon, 1997). Fordította: Székely Éva  Minden jog fenntartva. A hanganyag egészének vagy részletének másolása, újrafelhasználása, újraközlése tilos.  SILK by Alessandro Baricco. Copyright © 1996, 2002, Alessandro Baricco, used by permission of The Wylie Agency (UK) Limited  Miklusicsák Aliz

Ma negyven éve halt meg Hervay Gizella, akit sokan erdélyi költőnek tartanak, de igazából ő egy örök otthont és megnyugvást kereső, az emberi lét értelmét kutató nő volt. Miután volt férje és fia is meghalt, 47 évesen öngyilkos lett. Miklusicsák Aliz rá emlékezik ezzel a verssel, amihez Kovács Andrea kollázsát használtuk fel, a szerző engedélyével.