Spiritusz - Képmás podcast Képmás magazin

A szégyenérzet erkölcsi irányt mutat, meggátolja, hogy rosszat tegyünk, és figyelmeztet minket, hogy mások ítélkezhetnek felettünk. Van azonban egy olyan szintje, amikor indokolatlanul bénít, akadályoz, és rombolja az önképünket: pánikbetegséget, testképzavart és szorongást okoz. Milyen egyéb következményei lehetnek, ha a szégyen már nemcsak pillanatnyi érzésként, hanem állandósult állapotként van jelen az életünkben? Hogyan taníthatjuk meg gyermekeinket arra, hogy szerethetők? Erről is szól a Spiritusz következő adása, amelynek vendége Prof. Dr. Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta, sématerapeuta-kiképző.

A tartalomból:

- A szégyen pillanatnyi, vagy tartós érzés? Miért bénít a szégyen?

- A megszégyenítésnek is van egy „pozitív” vetülete. A podcastból kiderül, mi ez.

- Felnőttként is van feladatunk azzal, hogy le tudjuk építeni a bennünk kialakult szégyenérzeteket.

- Milyen fizikai és lelki jelenségekkel jár a szégyenérzet?

- Mit jelent a "szégyen iránytűje"?

- Miért fontos, hogy működjön bennünk a szégyenérző-rendszer?

- Mi a különbség a szégyen és a szorongás között?

- Milyen terápia foglalkozik a szégyennel?

- Szakértőnk azt is megmutatja, hogyan lehet másképp mondani azt, hogy „Szégyelld magad”!



Vendégünkről:

Prof. Dr. Unoka Zsolt a Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika egyetemi tanára, osztályvezető

Pszichiáter, pszichoterapeuta, a pszichiátriai rehabilitáció szakorvosa, kognitív viselkedésterapeuta, sématerapeuta-kiképző, pszichoanalitikus

A Semmelweis Egyetemen általános orvosi diplomát, az ELTE BTK Filozófia szakán filozófus diplomát szerzett. A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján dolgozva pszichiátriából, pszichoterápiából és pszichiátriai rehabilitációból szerzett szakvizsgát. Pszichoanalitikus. A Viselkedés- és Kognitív Terápiás Egyesület kiképző terapeutája. Nemzetközi Sématerápiás Egyesület (ISST) kiképző terapeutája.



Jelenleg a Pszichoterápiás Részleg főorvosa, egyetemi tanár. Kognitív-viselkedésterápiás, sématerápiás és pszichodinamikus szemléletben végez pszichoterápiákat, valamint oktatási és kutatási feladatokat lát el. A Mentális Egészségtudományok Doktori Iskolában szerezte PhD-ját, ahol jelenleg témavezetőként tevékenykedik. Kutatási témája a pszichoterápiás folyamatkutatás, a korai maladaptív sémák, a kötődés, a társas megismerés és az érzelemszabályozás zavarainak vizsgálata mentális zavarokban.

Forrás: semmelweis.hu

Ebben a műsorban az önértékelés, önbecsülés, önbizalom felnőttkori vonatkozásairól beszélgetünk. Egy korábbi adásban dr. Perczel-Forintos Dóra klinikai szakpszichológussal a gyermekkori történéseket jártuk körbe, azt, hogy milyen szerepe van a szülőknek, az iskolai nevelésnek a reális önértékelés, a stabil önbecsülés kialakulásában. Most, a második részben pedig a felnőttekre fókuszálunk: bemutatjuk, hogyan hat a személyiségre, a viselkedésre, ha valakinek alacsony az önbecsülése, nincs elegendő önbizalma, aztán persze azzal is foglalkozunk, hogy hogyan fejleszthetők ezek a területek, és milyen eredményre, változásra számíthatunk. Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus a vendégünk, aki szerint az önismeret egy életstílus, és nem egy kipipálandó tétel egy listán. A múltunk elakadásainak megfejtése sok választ tartogathat, hogy aztán tovább lehessen lépni egy önazonos, örömtelibb élet felé.

A tartalomból:

• Milyen állomásokon kell megállnunk, hogy az önbizalom megállóhoz érjünk?

• Becsülöm-e azt a személyt, aki vagyok, itt és most?

• Bízom a jövőben? A saját személyes jövőmben?

• Hol van a mindennapi életemben a nyomáspontom? Mit jelent ez pontosan?

• Öntalálkozásaink vannak, nem önismeretünk - mondja szakértőnk.

• Ki az a személy, aki lenni szeretnék? Van erre ÉRDEMI válasz?

• Az elvárás-cunamiból mit vonatkoztassunk magunkból?

• Mit jelent az „örömgyilkos” fogalma? Erről is hallunk történetet.

• Milyen a külső- és belső önbizalmú személy?

• A megfelelő, elég jó önbizalomhoz határvédelemre van szükség. Kapunk ehhez is kulcsot.

• Miért nem bírja a motivációs trénereket a szakértőnk?

• Ki vagyok én? - Tudjuk erre a kérdésre a választ? - A válaszokból sok mindenre következtethetünk.

• Foglalkozunk annyi időt a lelkünkkel, mint a kocsinkkal, vagy az antiaging krémünkkel? Mindenki tegye a szívére a kezét!

• Mi a guillotin-pillanat? És tudunk-e vele mit kezdeni?

„A barátaink azok a családtagjaink, akiket mi magunk választottunk egy életre.” Stéphane Garnier író így vélekedett az egyik legmeghatározóbb emberi kapcsolatról. Mit keresünk a másikban? Belefér-e az őszinteség? Van-e férfi és nő között igaz barátság? A Spirituszban a barátságról beszélgetünk, vendégünk Gergely Viktória pszichológus, a Változás Tere Pszichológiai Központ vezetője.



A tartalomból:

– Hogyan hat a személyiségjegyünk a kapcsolatainkra, köztük a barátságainkra?

– Hogyan erősíthetik meg az identitásunkat a barátaink?

– Mindenkinek szüksége van barátokra? Ha nem, miért nem?

– Különböző életszakaszokban szerzünk barátokat. Mi a különbség ezek között?

– Hat a barátságainkra az is, hogy milyen családból jövünk?

– Min múlik a barátságok elmélyülése?

– Kik azok a „kedves ismerősök”, és milyen szerepet töltenek be az életünkben?

– Lehet szoros barátság a párkapcsolaton belül is?

– Mi történik, ha elveszítjük a barátunkat/barátainkat?

– A jó barátságba belefér az őszinteség és a kritika? Ha igen, hogyan?

– Kinek van több barátja? A nőknek vagy a férfiaknak?

– Milyen eltávolodást hozhatott a pandémia? Online fent lehet tartani barátságokat?

– Létezik-e férfi és nő között barátság?

– Van valamilyen „többleterő” a női baráti körökben?

– Hogyan kezeljük az irigységet és a féltékenységet a barátságban?

Elfogadás, megbocsájtás, törődés, szeretet – ezeket a fogalmakat többnyire a másokhoz fűződő kapcsolatainkban szoktuk emlegetni. Kevesebb szó esik arról, hogy saját magunkkal milyen a viszonyunk, pedig ez kihat az életünk minden területére. Az énképünk – hogy mennyire szeretjük, értékeljük magunkat – befolyásolja az érzéseinket, meghatározza a cselekedeteinket a családban, a munkahelyünkön, vagyis alapvetően kihat a hogylétünket. A pozitív önértékelés kialakulása hosszú folyamat, gyermekkorban kezdődik, gyakran csorbát szenved, de a jó hír, hogy felnőttként is sokat tehetünk a fejlesztéséért.

Kétrészes adással készülünk, hogy ezt a fontos témát teljes körűen át tudjuk tekinteni. A másodikban majd a felnőttkori sérült, negatív önbecsülésből adódó nehézségekről lesz szó, és arról, hogy hogyan lehet fejleszteni az önbizalmat. A mostani adásban pedig elsőként a helyes önértékelés kialakulására, gyermekkori megalapozására fókuszálunk. Németh Szilvia vendége Prof. Dr. Perczel-Forintos Dóra tanszékvezető egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a hazai kognitív viselkedésterápia meghonosítója.

A tartalomból:

– Miért fontos a következetes nevelés?

– Miért fontos, hogy ne a gyerek legyen az úr?

– Hogyan dicsérjük meg a gyereket?

– Beszélünk a kamaszok önértékelési helyzetéről is.

– Milyenek ma a társas készségeink? Miért fontos ez például a párválasztás területén?

– Miért megbetegítő a perfekcionizmus?

– Miért fontos, hogy együttérezzünk önmagunkkal?

_________________________

Az egészséges önbizalom nélkülözhetetlen a lelki egészséghez és ez nagyrészt gyermekkorban alakul ki, noha későbbi hatások is szerepet játszhatnak benne. A szülő érzelmi kiegyensúlyozottsága és szeretetteljes odafordulása, a kiszámítható, stabil napirend és a világos, betartható szabályok járulnak hozzá leginkább a gyermek biztonságérzetéhez. Népszerű tévhiedelem, hogy a gyermeket folyton dicsérni kell és lehetőleg minden igényét teljesíteni kell. Ez indokolatlanul pozitív önképhez, követelőző magatartáshoz, sőt súlyosabb esetben nárcisztikus vonásokhoz is vezethet. Mivel ez a szülő számára előbb-utóbb elviselhetetlen teher, nem meglepő, hogy pihenésre van szüksége, amihez legkönnyebben az „e-babysitter” révén tud hozzájutni.



Ebben a podcastban Prof. Perczel-Forintos Dóra klinikai szakpszichológus, pszichoterapeutával beszélgetünk a témában született tudományos kutatásokról, a korlátlan képernyőhasználat veszélyeiről és a bizonyítottan hatékony gyermeknevelési elvekről.

_________________________

Vendégünkről: Prof. Perczel-Forintos Dóra klinikai szakpszichológus, a hazai kognitív pszichoterápia meghonosítója és elterjesztője, európai akkreditációval rendelkező, kiképző pszichoterapeuta. Relaxációs, személyközpontú és kognitív pszichoterápiás képzettséggel rendelkezik. Harminc éve aktívan végez pszichoterápiát, emellett pszichoterápiás szupervíziót ad klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta jelölteknek. Munkásságának középpontjában a világszerte elterjedt modern, bizonyítottan hatékony kognitív viselkedésterápia elmélete, gyakorlata és tanítása áll, a legkülönfélébb pszichés és pszichoszomatikus betegségek kezelésében. Számos új módszert vezetett be elsőként hazánkban a pszichoterápiás ellátásban: asszertív tréning, szociális kompetenciafejlesztő tréning, viselkedésterápiás testsúlycsökkentő csoport, problémamegoldó tréning. (Forrás: semmelweis.hu)

„Ej, ráérünk arra még!” – gondoljuk sokszor sokan. Mindenki életében megjelenik a halogatás, hiszen különböző feladataink között természetszerűleg súlyozunk: valamit előbb, valamit később végzünk el. A halogatással azonban rengetegen küzdenek, és szenvednek tőle. A krónikus halogatás a Spiritusz következő témája, amely más és mélyebb probléma, mint pusztán az időmenedzsment. A határtartás, az egészséges énkép, a maximalizmus és a tökéletességre törekvés mind szerepet játszanak abban, hogy a halogatás szinte függőséget jelent, így megszabadulni tőle nagyon nehéz. Praktikák, tanácsok és persze háttér a Spirituszban, amelynek vendégei Üveges Anna pszichológus és Lakatos Annamária pedagógus.



A tartalomból:

• Kulcsfontosságú, hogy a halogatók nyomás alatt tudnak dolgozni?

• Mi a különbség az aktív és a passzív halogatók között?

• Mikor kapcsol be a halogatóknál a „túlélő gomb”?

• Miért működik náluk a „megúszás”?

• Mi a halogatás addiktív vonala?

• Miért van jelen a perfekcionizmus a halogatók életében?

• Mit csinálunk ahelyett a dolog helyett, amit elhalasztunk?

• Hogy érzik magukat a halogatók mellett élők?

• Szóba jön a belső gyermek fogalma is, és beszélünk a gyerekkori halogatókról is.

• Szakértőnktől megtudjuk, miért érzelmi jutalmazás a halogatás, és hogy miért van mindig egy utolsó pillanatuk a halogatóknak.

• A krónikus halogatásból gyógyuló Ancsi elmeséli szakdolgozatának történetét is, ami ráébresztette arra, hogy végre tennie kell magáért.

• Kapunk tippet arra is, hogy milyen applikáció segít a halogatóknak.



Bemutatkozó:

„Lakatos Annamária vagyok, pedagógus. A gyermekek tanítása mellett mindig is izgalmasnak találtam az önismeret, az önfejlesztés és a pszichológia területét. Az elmúlt időszakban különösen foglalkoztat a halogatás kérdése, és aktívan dolgozom azon, hogy megtanuljam kezelni és leküzdeni ezt a szokásomat. Hiszem, hogy a személyes fejlődés egy folyamatos utazás, és szeretnék másoknak is segíteni saját tapasztalataim, tanulási folyamataim megosztásával. Örömmel inspirálok mindenkit arra, hogy merjen lépéseket tenni az életében, és bátran vállalja hiányosságait is, hiszen csak ezt tudja majd fejlődés, változás követni.”

Üveges Anna pszichológus, író, kutató, ultrarövid terápiás konzulens, művész. Hivatásában a lelki segítés, a tudományos kutatás és a művészeti alkotás egyedi ötvözésére törekszik. Szakmai érdeklődésének középpontjában a test és lélek kapcsolata, a szomato-pszichoterápiák világa, a bodymind szemléletmódon alapuló testorientált módszerek, illetve az integrál szemlélet gyakorlata és tanulmányozása áll. Nevéhez köthető a SzomatoDráma módszer hatásosságának első tudományos igényű vizsgálatára épülő SzomatoDráma-hatásmodell kidolgozása, amelyet könyv formájában is megjelentetett 2024 februárjában. Klienseit a lelki és testi gyógyulás felé vezető úton korszerű módszerszemléletben, az önazonosság útján igyekszik kísérni.

Pszichológusként és magánemberként is azt vallja, hogy nem csak akkor fontos kapcsolódnunk, amikor az életünkben „minden rendben van”. Segítőként saját önismeretének, személyiségfejlődésének, az önmunkának kiemelt időt szentel. Szabadidejében a szeretteivel töltött minőségi időn túl saját művészetének, a jógának, a természetben töltött időnek és a sportnak is központi helye van.

Vannak témák, amelyekről inkább a nőkkel kapcsolatban szoktunk beszélgetni: szülés utáni depresszió, „elég jó szülőség”, a munka és a magánélet összehangolása, az énidő fontossága, a transzgenerációs örökség – ezek amolyan „nőies” kérdések. A felsoroltak ugyanakkor a férfiakat is éppúgy érintik, csak ők sokkal nehezebben vagy szinte egyáltalán nem beszélnek az érzéseikről. A Spiritusz következő epizódja a férfiakról fog szólni. Két olyan édesapát hívtunk a stúdióba, akiknek nem esett nehezükre megnyílni, így bepillantást nyerhetünk általuk a férfiak, az apák érzelmi világába. Németh Szilvia vendégei: Janklovics Péter színész, humorista, a Dumaszínház társulatának oszlopos tagja és Véssey Miklós író, a Képmás magazin Apa, kezdődik! sorozatának szerzője.

A tartalomból:

– Miért beszélnek a férfiak nehezebben az érzéseikről? Érintjük azt is, mi lehet ennek a történelmi háttere.

– Hogyan fejlődik az apaság és egyben az önismeret a gyermekneveléssel?

– Mikortól foglalkozik egy férfi az apává válással? Ezzel kapcsolatban Véssey Miklós Krúdy Gyuláról is mond egy anekdotát.

– Beszélünk arról is, hogy vendégeinknek milyen volt a kapcsolata az édesapjukkal, és hogy jobbá teszik-e a szülőket a gyerekek.

– Mi hiányzik egy apának az „énidőből”? Erről is őszintén beszélnek vendégeink.

– Hallunk igazi „gyerek-bölcsességeket” is.



Bemutatjuk vendégeinket:

Janklovics Péter színész, humorista, a Dumaszínház oszlopos tagja. Péter saját bevallása szerint nem készült tudatosan az apaságra, hiszen az első fia születéséig, 40 éves koráig, magát is egy nagy gyereknek érezte. Bár a mindig viccelődő, a képernyőn folyton jókedvet sugárzó férfiről nehéz elképzelni, de kezdetben komolyan szorongott a szülői felelősségtől. Nem érzi magát tökéletes apának, de nagyon igyekszik. Feleségével stabil szövetségben nevelgetik két kisfiúkat. Hét év apai tapasztalataiból már egy előadás is formálódik a fejében, a Spirituszban ebből hallhatnak ízelítőt.

Véssey Miklós író, költő két gyermek édesapja. Miklós a Képmás magazin Apa, kezdődik! sorozatának szerzője, tavaly ugyanezzel a címmel jelent meg első kötete. A humoros, sokszor önironikus és gyakran megható írásokkal, vallomásokkal a szülők többsége tud azonosulni, a Spiritusz soron következő adásában szemezgetünk majd mi is ezekből. Szülőnek lenni olyan, mintha az ember folyamatosan egy hullámvasúton ülne. Miklós őszintén beszél nekünk arról is, hogy ő hogyan éli meg a magasságokat és mélységeket, és, hogy mit tesz azért nap, mint nap, hogy „kijavítsa”, meghaladja a felmenőitől örökölt „apai bakikat”.