Könyvben utazom Oláh Andreával Könyvben utazom Oláh Andreával

Teréz az idősgondozóként dolgozó egyedülálló anya - a falusi idillben élő kisgyerekes orvosnő - az egyetemi város magányos patológusa. Teréz elhagyta az országot, ahol mindent jól ismert, hogy idegenek között keresse a szabadság és a felejtés lehetőségét. A regényből monodráma készül, amelyet a Csokonai15-ben mutatnak majd be ősszel. Ennek apropóján beszélgettünk az íróval a külföldi újrakezdésről, a beilleszkedés nehézségeiről , a befogadás problémáiról, és a traumákról, amelyeket mindig magával cipeli az ember, bárhová menjen is.

Elgondolkodtató, szép, megindító novellák a gyerekkorról, a női lét nehézségeiről, az eltérő kultúra viszontagságairól, a honvágyról, a hovatartozásról... Lázár Zsófiával beszélgetünk a kötet születéséről, és arról is, mit jelent neki az írás. Ez pedig egy részlet a kötet fülszövegéből:

"Zsófi az a kislány, akit a szanaszét esett családban mindenki szeret - a csodás író apja, a tudós édesanyja, a nagymama -, csak mindenki a maga módján, és pont nem úgy, ahogy az neki jó lenne. Ő az a fiatal felnőtt, akinek majd lesz munkája, macskája, kertje, pánikbetegsége és tehetsége, amivel nem tud mit kezdeni. Ő az a nő, aki tíz évig vár, hogy végül örök hűséget esküdjön egy faragott maszkra emlékeztető indonéz gitárjavítónak...."

Miért tartották rakoncátlannak, veszélyesnek, ellenségnek a nullát? Hogyan halhattak meg tudósok a semmi vagy a végtelen miatt? Mi köze van a nullának az istenhithez vagy a teremtéshez? Miként vált napjainkra megkerülhetetlen tényezővé a zéró? Mit köszönhetett a képzőművészet a reneszánsz korban az enyészpontnak? Charles Seife könyve igazi nagy kaland - Bokor Nándor a BME Fizika Tanszékének docense, a magyar kiadás szaklektora beszél róla.

 A Balkán zűrzavaros világában, ahol a megszűnő, majd újonnan keletkező államok és határok a családok sorsát is végzetesen átírják, csak a nagyapja kertjében álló fügefa éli túl sértetlenül a viharokat. Ebben a különös családregényben számos izgalmas kérdés felvetődik:
- egy család, több generáció, sok nemzetiség

- szerelem, összetartozás, szabadságvágy

- elhagyás, bűntudat, eltűnő emlékek...

A fügefa az Isztriára viszi az olvasóit, Reiman Judit műfordítóval beszélgetünk róla.

A Könyvben utazom rövid ajánlójában ezúttal Mörk Leonóra új kötetéről beszélgetünk. A Saját utakon című kötet 15 vagány nő igaz története 3 évszázadból. Ez a beszélgetés a Németország kulturális turizmusáról szóló sorozat része, amelyben néhány igazán érdekes példát hoz az író.

Részlet a fülszövegből: "​Lánynak születtek, de meg sem fordult a fejükben, hogy emiatt be kellene érniük a fiúkénál szűkebbre szabott lehetőségekkel. Ha kellett, elfogadták, hogy csak függöny mögé rejtve vehetnek részt az egyetemi előadásokon, hogy kigúnyolják őket a férfiak, hogy álruhába kell bújniuk, hogy megállás nélkül gyereket várnak, mégsem tévesztették szem elől a céljukat. Nem mindig jártak sikerrel, de soha nem adták fel. Tanítottak, írtak, festettek, muzsikáltak, gyógyítottak, dolgoztak. Valóban a saját útjukon jártak, rendíthetetlenül és bocsánatkérés nélkül..."

Kamaszkorban az elveszettség, a bizonytalanság érzése teljesen megszokott, de ha ez a szeretetlenség érzésével találkozik, az elképzelhetetlen fájdalmat okozhat. Így éli kollégiumi napjait a 16 éves Eszti a 90-es évek elején. Apja alkoholista, tőle figyelmet, jó szót hiába várna, anyja és testvérei pedig csak tűrnek és hallgatnak. Evészavar, önsértés, öngyilkos gondolatok - mi menti meg Esztit saját magától? Elég erős-e a rajongás vagy a szerelem, hogy segítsen megtalálni a helyét a kortársai között?

Bankó-Erdősi Viktóriával nemcsak A hálátlan történetéről beszélgetük, hanem arról is, mit adhat mindaz, amit személyes tapasztalatai alapján megírt, olyan embereknek, akik szintén egy függővel élnek együtt...