Cannes Filmklub podcast Varga Ferenc

"Euforikus sokk és visító ugrálás" - így emlékszik vissza Szelestey Bianka arra a pillantra, amikor megtudta, hogy a Hajszálrepedés című kisfilmje bekerült az idei cannes-i filmfesztivál hivatalos programjába, a Le Cinef szekcióba. Hazaindulásunk előtt pár órával sikerült levadászni a fiatal rendezőt, aki egyedüliként képviselte hazánkat idén a fesztiválon, és megkérdezni tőle, hogy milyen élmény volt számára Cannes, de az is kiderül, hogy hogyan kell hangyát instruálni. (A dán filmnek, amit Bianka emleget a műsorban, That's Amore a címe, a rendező neve pedig Malthe Saxer.)

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreon-oldalunkon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Köszönjük szépen!

Cannes-i podcastsorozatunk utolsó részében a korabeli rajongókhoz hasonlóan leesett állal nézzük Elvis Presley csípőmozgását, beülünk két várva-várt filmre, de mindkettő csalódást okoz, illetve felidézzük az esetet amikor leöntöttünk pezsgővel egy frissen díjnyertes magyar rendezőt Cannes-ban. Találkozunk jövőre ugyanitt!

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreon-oldalunkon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Köszönjük szépen!

A szokásosnál szolidabb volt az idei versenyprogram Cannes-ban és majdnem az utolsó napig kellett várni, hogy botrányos és szexi filmeket lássunk. Megtudhatjuk továbbá a mai műsorból, hogy van-e élet Cannes után, valamint, hogy nyerhet-e Arany Pálmát egy olyan film, aminek az első harmadát átaludtuk. Itt a Cannes Filmklub podcast nyolcadik, utolsó előtti adása.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreon-oldalunkon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Köszönjük szépen!

Utolsó napjaihoz érkezett a cannes-i filmfesztivál, ahol helyszíni tudósítóink egyre fáradtabban, de töretlen lelkesedéssel podcastelnek. Megszólal a díjra is esélyes Hajszálrepedés című magyar kisfilm főszereplője és rendezője, beszámolunk továbbá egy remek David Bowie-dokumentumfilm és a két Arany Pálma-díjas Dardenne testvérek újdonságának bemutatójáról. Itt a Cannes Filmklub podcast hetedik adása.

A magyar kisfilm cannes-i vetítésére bandukolva felidézzük azokat a pillanatokat az elmúlt tizenöt évből, amikor büszkeségtől dagadt a magyar kebel a Riviérán: a Saul fia döbbenetes diadalútjának kezdetét, a Delta fergeteges buliját, a Jupiter holdja eufórikus ünneplését többek között. A moziterembe érve még pont meg tudtuk kérdezni Szelestey Biankától, hogy milyen érzés itt lenni, mielőtt felkonferálta a színpadon a Le Cinef szekcióban versenyző Hajszálrepedés című filmjét. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a levetített négy film közül magasan a magyar volt legjobb, úgyhogy egészséges reménykedéssel nézünk elébe a pénteki díjkiosztónak. Később kifaggattuk friss cannes-i élményeiről a film női főszereplőjét, Kurta Nikét is, aki egy hónapnyi eleséggel a táskájában érkezett a fesztiválra.

Cannes mostohán bánik a dokumentumfilmekkel, de idén befért a hivatalos programba egy David Bowie-doksi, ami egyáltalán nem követi a műfaj kliséit. A Moonage Daydream kapcsán számba vesszük kedvenc Bowie-filmjeleneteinket is és elmagyarázzuk, hogy miért megkerülhetetlen az ezerarcú popikon egy igazi filmrajongó számára.

A belga Dardenne testvérek minden filmjüket a cannes-i versenyprogramban mutatják be. Két Arany Pálma után egy ideig a sztárszínésznők (Marion Cotillard, Adèle Haenel, Cécile de France) felé fordult az érdeklődésük, de újabban inkább bevándorlókról forgatnak ultrarealista kamaradrámákat. A Tori es Lokitával kapcsolatban úgy éreztük, hogy láttunk már sok ilyen történetet, de mégis működik a Dardenne-varázs.

Kellemes meglepetéssel zártuk a keddi napot a Rendezők kéthetén: Kevin Kline fia, Owen Kline rendezői bemutatkozása, a Funny Pages igazi gyöngyszem. A képregényrajongó kamaszok világában tett kirándulás elejétől végig eszméletlen vicces és csak kapkodjuk a fejünket a sok ismerős arc láttán. A tendencia a vetítés után is folytatódott, amikor a mozi előterében Emily Ratajkowskiba, az úton Diane Krügerbe, egy szusibár teraszán pedig Ethan Coenbe botlottunk.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreon-oldalunkon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Köszönjük szépen!

Hiába állítja Kristen Stewart a cannes-i filmfesztivál idei nagy botrányfilmjének szánt Crimes of the Future-ben, hogy a sebészet az új szex, helyszíni tudósítóinkat nem sikerült meggyőzni. Láttunk viszont felnőtt férfiakat megríkató apa-lánya drámát, egy sztárparádés vadiúj HBO-sorozatot és az Élősködők diadalmenetét megismételni készülő koreai különlegességet. Tölts egy órát a Riviérán a Cannes Filmklub podcast hatodik adásával!

A félidőn már túl vagyunk, de továbbra is egymás sarkát tapossák a filmlegendák a cannes-i vörös szőnyegen. A legnagyobb felhajtás David Cronenberg új filmjének bemutatóján volt érzékelhető, hiszen a mester visszatért a karrierjét megalapozó testhorror műfajához és ebben Kristen Stewart, Léa Seydoux és Viggo Mortensen voltak a segítségére. Nagyon vártuk a Crimes of the Future-t, de sajnos óriási csalódást okozott, másodpercekkel a végefőcím után már mondjuk is, miért.

Igazán hatásos horrorért inkább a Rendezők kéthete mellékszekcióra kellett átbattyogni, ahol az Ex Machina rendezőjének, Alex Garlandnak az új filmjét, a Ment vetítették, Ugyanitt varázsolt el bennünket az Adèle élete óta Léa Seydoux-szintű karrierig nem jutott, de mindig megbízhatóan magas szinten teljesítő Adèle Exarchopoulos újdonsága is, a The Five Devils, amelynek kapcsán arról is vitázunk, hogy minden kérdésre választ kell-e adnia egy filmnek, vagy elég ha csak a hangulatára rácsatlakozunk.

Az Élősködők és a Vezess helyettem! Cannes-ban kezdődő diadalútja után nem csoda, hogy izgatottan vártuk, hogy lesz-e idén is ázsiai csoda a fesztiválon. Park Chan-wook (Oldboy, A szolgálólány) új film noirja, a Decision to Leave több jelenetével is elvarázsolt, de összességében mégis kicsit nehezen követhető és vontatott. A szintén koreai Return to Seoul viszont izgalmas felfedezés, ami még kicsit meg is ríkatta kritikusunkat. Persze nem annyira, mint a Paul Mescal főszereplésével készült brit apa-lánya dráma, az Aftersun, amin viszont a fél közönség kikészült.

Az óriási filmdömpingbe még egy tévésorozat bemutatója is befért, ami az Irma Vep esetében nem csoda, hiszen rendezője, Olivier Assayas (Sils Maria felhői, A stylist) szinte minden újdonságával automatikusan számíthat a cannes-i meghívásra. Az HBO-n hamarosan futó sorozat főszereplőnője, Alicia Vikander élettársával, Michael Fassbenderrel érkezett a premierre és pár sorral mögöttük ülve gyorsan ki is elemeztük a karrierjüket.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreon-oldalunkon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Köszönjük szépen!

A cannes-i filmfesztivál félidejénél helyszíni tudósítóink már úgy érzik, hogy látták a 75. fesztivál legjobb, legrosszabb és legviccesebb filmjét is. A legjobbnak ráadásul óriási a magyar vonatkozása. Részletesen megtudhatjuk azt is, milyen belülről egy cannes-i kerekasztal interjú Léa Seydoux-val. Itt a Cannes Filmklub podcast ötödik adása.

Valószínűleg azért is, mert az elején kipihentebbek és nyitottabbak vagyunk, napokig úgy tűnt, hogy csak jó filmek vannak idén Cannes-ban. A tendencia megváltozását semmiképp sem George Millertől, a Mad Max-filmek legendás rendezőjétől vártuk, aki előtt hét éve leborult az egész fesztivál a Mad Max: A harag útja láttán. A Three Thousand Years of Longing című újdonságáról nem sokat lehetett tudni előzetesen, csak, hogy Tilda Swintonnak egy isztambuli hotelszobában megjelenik egy dzsinn (Idris Elba), aki teljesítené három kívánságát. Nekünk csak egy kívánságunk lett volna fél óra után: hogy minél előbb érjen véget ez a borzalom.

Az előző adásban már rengeteget emlegetett Léa Seydoux-rá várt a feladat, hogy enyhítse a reggeli csalódást. A csúcsformában lévő színésznővel való találkozás örökre szóló élmény, bár a kerekasztal-interjúzás műfaját érdemes fenntartásokkal kezelni, ahogy az a részletes beszámolónkból is kiderül. Seydoux mindenesetre elárulta, hogy A feleségem története a kedvence a saját eddigi filmjei közül.

Szombat délután a hivatalos programban elszabadult végre a humorbomba is, hiszen rögtön egymás után láttuk a fesztivál két legviccesebb filmjét. A Chronique d’une liaison passagère (Egy futó kaland krónikája) olyan, mintha egy negyven évvel ezelőtti csúcsformájában lévő Woody Allen rendezett volna egy tipikus megcsalós-szerelmi háromszöges francia komédiát. Még eszementebb humorral támadott a svéd Ruben Östlund, aki előző filmjével (A négyzet) Arany Pálmát nyert, most pedig görbe tükröt tartott a pezsgőző-osztrigázó cannes-i közönség elé. A Triangle of Sadness lényegesen kevésbé árnyalt és kifinomult, mint korábbi munkái, ráadásul ennyi hányást és egyéb bélmozgást még sosem mutatott egyszerre a sokat megélt cannes-i filmvászon.

A nap végére a sok nevetés után még bevitt egy gyomrost Cristian Mungiu (4 hónap, 3 hét, 2 nap) új filmje, az R.M.N., ami Romániát képviseli az idei versenyprogramban, de ugyanannyira szól rólunk, magyarokról is. Az igaz történeten alapuló társadalmi kórlelet Erdélyben, egy főleg magyarok lakta faluban játszódik, aminek a békéjét az borítja fel, hogy a helyi pékségben Sri Lanka-i vendégmunkások kezdenek dolgozni. A hátborzongató és minden társadalmi aspektusra odafigyelő dráma pontosan megmutatja, hogy hol tart most Európa és benne különösen a mi régiónk.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreon-oldalunkon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Köszönjük szépen!