Hangosít‪ó‬ Színház folyóirat

Az 51. Hangosító ötletét az ELTE BTK színháztudományi képzésének őszi konferenciája adta, mely a Színház és archívum címet viselte. Ezen a konferencián hangzott el Boros Kinga előadása A megbízhatatlan és a megbízható színháztörténeti dokumentumokról. A színházi kutatások nehézségeiről, kihívásairól beszélgettünk Boros Kinga teatrológus dramaturggal, Fuchs Lívia tánc- és Szabó István színháztörténésszel. A moderátor: Gócza Anita.



Boros Kinga: „Nem vagyok érdekelt a morális ítélkezésben.”

Fuchs Lívia: „Ki gondoskodik arról, hogy az előadásokról készült felvételek kutathatók legyenek?”

Szabó István: „A történetet mindig újra kell írni.”

Az 50. Hangosító vendégei színházi tolmácsok: Kozma András, Pászt Patrícia, Török Tamara és Veress Anna arról beszélgetnek, miért tekinthető külön szakmának a színházi tolmácsolás, milyen tulajdonságok és tudások szükségesek ahhoz, hogy jól végezzék a munkájukat. A moderátor Gócza Anita.



Kozma András: „A fordító egy hullámhosszra tudja hozni a rendezőt és a színészeket.”

Pászt Patrícia: „...úgy tudjak jelen lenni, hogy jelen se legyek, ne is vegyék észre, hogy ott vagyok.”

Török Tamara: „Rákapcsolódom a rendezői gondolkodásra, szinte már tudom, hogy mi lesz a következő mondata.”

Veress Anna: „Ez egy folyamatos libikókázás a két kulturális terület között.”

A Hangosító 49. adásában arról beszélgetünk, mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt években a középgenerációhoz tartozó jelentős kortárstánc-koreográfusok közül többen, félig vagy teljesen pályát módosítottak.

Arany Virág: „A koreografálás és a tánc engem soha nem tartott el.”
Fülöp László: „Nekem személyes fájdalmam, hogy a daraboknak nincs élete.”
Réti Anna: „Úgy érzem, hogy a tánc kivehetetlen belőlem.”
Rózsavölgyi Zsuzsa: „Belgiumban a kortárs tánc a nemzeti identitás része.”

A Hangosító 48. adásának vendégei a „vidékiség” kapcsán beszélnek tabukról, dilemmákról: Háda Fruzsina színésznő (Budapest-Záhony), Kelemen Kristóf rendező (Niké, szabadságunk szobra), Kricsfalusi Beatrix irodalom -és színháztörténész és Nagy Zsolt színész.



Háda Fruzsina: „A mi nagyszüleinkkel eltűnik az a paraszti kultúra, ami nekem még meghatározó volt…”

Kelemen Kristóf: „Milyen abnormális, hogy az ember akkor tud jobban kapcsolódni a szülővárosához, amikor egy projektet csinál róla.”

Kricsfalusi Beatrix: „A vidék mint homogén massza kizárólag Budapestről nézve létezik.”

Nagy Zsolt: „Mindent meghatároz bennem az, ahol én születtem és felnőttem.”

A 47. Hangosítóban arról beszélgetünk, ki hogyan nyúl a színházban nagy nemzeti sorskérdésekhez, az irodalomtörténet jelentős figuráihoz és műveihez, drámaszövegekhez. Az adás vendégei Fábián Péter (Barguzin – Lehullt csillag fénye), Raubinek Lili (Dioráma magyarokkal), Regős Simon (Puszták népe) és Székely Kriszta (EmbTrag). A moderátor Gócza Anita.

Fábián Péter: „Petőfi már nem is az ember, aki valaha létezett, hanem a köré nőtt mítoszrengeteg és legendárium.”
Raubinek Lili: „Mi tudatosan irtottuk az iróniát.”
Regős Simon: „Nincsenek szent dolgok.”
Székely Kriszta: „Nemzeti érzelmeket kapcsol be, miközben az anyagban nagyítóval sem lehet találni semmi ilyet.”

Az elmúlt időszakban széles sajtónyilvánosságot kapott az Átrium megszűnése, de arról kevesebb szó esett, hogy néhány társulat szintén bejelentette: megszűnik vagy „csendes üzemmódba” vált. A 46. Hangosító vendégei ilyen csapatokat képviselnek. És alcímet is adtunk a beszélgetésnek: A független színházi lét bizonytalansága 2023 Magyarországán.



Kovács D. Dániel: „Jó lenne azt gondolni, hogy a független színház nem csak a fiatalkori lázadás terepe lesz a következő időszakban.”

Sarlós Flóra Eszter: „Kimondod azt, hogy valami nagyon hasonlóban hisztek...”

Tárnoki Márk: „Nem tudjuk, hogy mi van a halál után.”