1 hr 41 min

E227 - Vendégsében a Kanada Banda Szín Folt Cafe

    • Comedy

A mai adás története ott kezdődik hogy ebben https://www.szinfoltcafe.hu/e222 az adásban beszéltünk hosszasan az iskolai nehézségekről, majd a https://kanadabanda.com/ podcast egyik showrunnerje Lázadó írt nekünk egy hosszú levelet a témában, amire mi nemes egyszerűséggel az válaszoltuk hogy erről beszéljünk inkább adásban. :D
Több nem is írok, álljon itt Lázadó levele volan vezetőnek a beszélgetéshez.


"Nehéz lenne titkolnunk, hogy az általatok eddig elmondottak alapján számunkra úgy fest a kép, hogy csúnyán ki lett tolva szegény gyermekkel... nem mondom, hogy a mindent tudás birtokában vagyunk, mert nem vagyunk, a véleményünk az általatok elmondottak alapján formálódott ilyenné. Nem akartuk azt mondani, hogy "mi megmondtuk", mert nem mondtuk meg, csak gondoltuk. Sejthető volt, hogy ennek ez lesz a vége - mondjuk mindezt rokoni/baráti elbeszélések alapján, a magyar oktatás anomáliáiról szóló internetes cikkek és riportok alapján.
Véleményem szerint a magyar oktatásban, a magyar iskolarendszerben semmi sem változott 1999 óta, én ekkor érettségiztem le és kerültem ki a kötelező részvételt követelő magyar oktatási rendszer alól (az önként vállalt egyetemi képzést nem hoznám ide, az már nem gyermekkori, hanem felnőttkori történet és mint írtam, önként vállaltam, saját zsebből fizettem). Ha mégis változott volna valami, akkor az nem a jó irányba történt. Nem arról beszélek, hogy van online napló, ellenőrzőkönyv, vagy hogy akár már email-en is lehet kommunikálni a háziról a tanárral (pre-covid időkről beszélek), mert eme technológiai változás, fejlődés mindenhol a rendszer része.
Előre leszögezem, hogy anno nekem is voltak olyan tanáraim, akik minden nap erőn felül teljesítettek, akiknek jó volt ott ülni az óráikon, akiket a 10. és a 20. évfordulós érettségi találkoztóra is örömmel meghívtunk, mert őket annak idején is tiszteltük és szerettük!
De! Az iskola szellemisége, a tanárok képzése és oktatása, fejlesztése, a ("Nemzetthy" Alap) Tanterv tartalma pontosan ugyanúgy nem ér semmit sem, mint ahogyan nem ért semmit a 80-as évek végén, vagy 90-es években. Nagyon szomorúnak tartom, hogy a mai gyerekek is ugyanazt kell átéljék, mint amit mi is átéltünk annak idején. Többségében a napi munkától, a bizonytalan jövőtől stresszes, a tanári pályára alkalmatlan, előadóként, nevelőként tehetségtelen, pedagógusnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető emberi lények oktatját a magyar ifjúságot. Pontosan ugyanez volt a helyzet annak idején nálunk is, a mi időnkben, az általános iskola felső tagozatában és a középiskolában!
Éppen ezért kellett annak idején egy nehéz és felelősségteljes döntést meghoznunk, amikor a külföldre költözés lehetősége felmerült! Nem önzésből választottam Kanadát, hanem feleségemmel közös döntés volt, hogy megpróbáljuk újrakezdeni az életünket Kanadában. Már akkor, 2013-ban is tudtuk, hogy nincs rükverc. A kanadai billentyűzeten (he-he, a vicces IT-s vicces hasonlatai) nem lesz Escape billentyű, ha valaha is "hirtelen" kell cselekedni, akkor is csak arról lehet szó, hogy előre "menekülünk", de meghátrálás, a dolgok visszacsinálása nem lehet és nem lesz opció! És ez azóta is így van. Vannak nehézségeink, nem tagadom, hogy nincsenek, bőven kijut a megoldandó feladatokból, a nehézségekből a kelet-európai bevándorlónak, hiszen mindenki a maga szintjén nyomorog.
Csak hát az nagyon nem mindegy, hogy a "nyomorgás szintje" a vízfelszín és a béka segge alatt van -- vagy azért ha nyakig is állsz a vízben és lökdösnek a hullámok, leér a lábad és biztosan állsz a vízfenéken.
Szűk családi és baráti körben több általános iskolás gyerm

A mai adás története ott kezdődik hogy ebben https://www.szinfoltcafe.hu/e222 az adásban beszéltünk hosszasan az iskolai nehézségekről, majd a https://kanadabanda.com/ podcast egyik showrunnerje Lázadó írt nekünk egy hosszú levelet a témában, amire mi nemes egyszerűséggel az válaszoltuk hogy erről beszéljünk inkább adásban. :D
Több nem is írok, álljon itt Lázadó levele volan vezetőnek a beszélgetéshez.


"Nehéz lenne titkolnunk, hogy az általatok eddig elmondottak alapján számunkra úgy fest a kép, hogy csúnyán ki lett tolva szegény gyermekkel... nem mondom, hogy a mindent tudás birtokában vagyunk, mert nem vagyunk, a véleményünk az általatok elmondottak alapján formálódott ilyenné. Nem akartuk azt mondani, hogy "mi megmondtuk", mert nem mondtuk meg, csak gondoltuk. Sejthető volt, hogy ennek ez lesz a vége - mondjuk mindezt rokoni/baráti elbeszélések alapján, a magyar oktatás anomáliáiról szóló internetes cikkek és riportok alapján.
Véleményem szerint a magyar oktatásban, a magyar iskolarendszerben semmi sem változott 1999 óta, én ekkor érettségiztem le és kerültem ki a kötelező részvételt követelő magyar oktatási rendszer alól (az önként vállalt egyetemi képzést nem hoznám ide, az már nem gyermekkori, hanem felnőttkori történet és mint írtam, önként vállaltam, saját zsebből fizettem). Ha mégis változott volna valami, akkor az nem a jó irányba történt. Nem arról beszélek, hogy van online napló, ellenőrzőkönyv, vagy hogy akár már email-en is lehet kommunikálni a háziról a tanárral (pre-covid időkről beszélek), mert eme technológiai változás, fejlődés mindenhol a rendszer része.
Előre leszögezem, hogy anno nekem is voltak olyan tanáraim, akik minden nap erőn felül teljesítettek, akiknek jó volt ott ülni az óráikon, akiket a 10. és a 20. évfordulós érettségi találkoztóra is örömmel meghívtunk, mert őket annak idején is tiszteltük és szerettük!
De! Az iskola szellemisége, a tanárok képzése és oktatása, fejlesztése, a ("Nemzetthy" Alap) Tanterv tartalma pontosan ugyanúgy nem ér semmit sem, mint ahogyan nem ért semmit a 80-as évek végén, vagy 90-es években. Nagyon szomorúnak tartom, hogy a mai gyerekek is ugyanazt kell átéljék, mint amit mi is átéltünk annak idején. Többségében a napi munkától, a bizonytalan jövőtől stresszes, a tanári pályára alkalmatlan, előadóként, nevelőként tehetségtelen, pedagógusnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető emberi lények oktatját a magyar ifjúságot. Pontosan ugyanez volt a helyzet annak idején nálunk is, a mi időnkben, az általános iskola felső tagozatában és a középiskolában!
Éppen ezért kellett annak idején egy nehéz és felelősségteljes döntést meghoznunk, amikor a külföldre költözés lehetősége felmerült! Nem önzésből választottam Kanadát, hanem feleségemmel közös döntés volt, hogy megpróbáljuk újrakezdeni az életünket Kanadában. Már akkor, 2013-ban is tudtuk, hogy nincs rükverc. A kanadai billentyűzeten (he-he, a vicces IT-s vicces hasonlatai) nem lesz Escape billentyű, ha valaha is "hirtelen" kell cselekedni, akkor is csak arról lehet szó, hogy előre "menekülünk", de meghátrálás, a dolgok visszacsinálása nem lehet és nem lesz opció! És ez azóta is így van. Vannak nehézségeink, nem tagadom, hogy nincsenek, bőven kijut a megoldandó feladatokból, a nehézségekből a kelet-európai bevándorlónak, hiszen mindenki a maga szintjén nyomorog.
Csak hát az nagyon nem mindegy, hogy a "nyomorgás szintje" a vízfelszín és a béka segge alatt van -- vagy azért ha nyakig is állsz a vízben és lökdösnek a hullámok, leér a lábad és biztosan állsz a vízfenéken.
Szűk családi és baráti körben több általános iskolás gyerm

1 hr 41 min

Top Podcasts In Comedy