Házak|Otthonok|Trendek|meg minden hazakotthonoktrendek

Kiss Botond András grafikus és képzőművész letisztult gondolkodásmódja, forma képzése az alkotás létrehozásakor változatos alapanyag és technika választással párosul. A megvalósítás módját, eszközeit mindig a mondanivaló alapján választja. Munkafolyamata sok kísérletezéssel, egyéni megoldások keresésével valósul meg.  Művei alkotják azt a medret, amelyben szabad áramlást kap kreativitása és gondolkodása.
Olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy miből fakadhat egy hatás ami az alkotást generálja? Mit jelent a kapcsolódó inspiráció avagy a „formálódás misztikuma”?

A mai adásban Ronga Eszterrel beszélgetünk, aki már 6 éves korában eldöntötte, hogy festőművész lesz és onnantól tudatosan készült erre a pályára. Ez már önmagában is figyelemre méltó dolog ráadásul a rendíthetetlen kitartás mellé egy kivételes tehetség is párosult. Eszter az alkotás mellett  tanít is, tehát nem pusztán képzőművész hanem nap mint nap meggyőződéssel adja át tudását és hitét a következő nemzedékeknek.

Többek között annak járunk utána, hogy miként tudatosul egy gyerekben, hogy mire hivatott? Volt-e és mi az a hatás vagy pillanat ami egyszer csak elindít valakit egy úton, amiről aztán le sem tér? Mi az, ami tanítható és mi az ami adottság kérdése a képzőművészetben, a festészetben?

Választ keresünk arra is, hogy miként ismerhető fel a klisé (eredetiség nélküli gondolat) és hogyan fedezhető fel a valódi tartalom egy műben? Az alkotás minősége, hogyan definiálható?Az alkotónak van vagy kell, hogy legyen üzenete, vagy csak önkifejezésről szól a művészet?Hol a valódi helye a képzőművészetnek a hétköznapokban lehet- e konkrét célja vagy mondjuk úgy, hogy egy közösség intellektusát meghatározó szubsztancia?

A Borzaspusztai Romkápolnáról készült három részes sorozatunk utolsó adásában egy kortárs építészeti válasz értelmezéséről beszélgetnek az alkotók, Ligetvári István építész tervező, Balogh Eleonóra Ferenczy Noémi díjas üvegművész és Balázs Mihály Kossuth díjas építész egyetemi tanár aki országszerte  számos szakrális épület létrehozója és ennek a területnek a tapasztalt ismerője. Az idők során a romkápolna zarándok hellyé vált ezért úgy kellett megfogalmazni az építészeti választ, hogy az eredeti szakralitás megmaradjon és érthető legyen a ma emberének valamint a jövő generációk számára.

A Borzaspusztai Romkápolna történetéről, felújításáról szóló három részes sorozatunk második epizódjában Ligetvári István építész beszélget Balogh Eleonóra üvegművésszel arról, hogy különböző egyéni sorsok, hogy kapcsolódnak és válnak egy közös történetté. Egy nagyszerű és nemes szándék, hogy ível akár romboló korszakokon keresztül, és generációkon át és a teremtő gondolat, hogy adhatja tovább az üzenetet. A Borzaspusztai Romkápolna és az alkotó Ligetvári István építész személyes története 1991 nyarán kapcsolódott össze melynek különös epizódjai villannak fel a második részben.

A szakrális helyek szerepe nem más, mint az érzelmi kötődések kialakítása és annak gyakorlása, üzenete pedig, hogy ebben az erősen virtualizálódó világban megmaradjon a mentális kapcsolat a természettel. Egy szent hely építészeti megfogalmazása nagy felelősséget jelent, mert nem csak a ma emberét, hanem a jövő generációt is érthető „nyelven” kell megszólítania, mégpedig úgy, hogy az eredendő szakralitás ne sérüljön. Van-e válasza a mai kortárs építészetnek és ha igen akkor az, hogy jelenik meg a mindennapokban? Ligetvári István építész beszélget Balogh Eleonóra üvegművésszel és Balázs Mihály építésszel.

Sokan nem tudják elképzelni saját emlékeik, apró kiegésztőik között, hogyan is festene a térben, a falon egy kortárs műalkotás, mivel bátorítanád a hallgatókat, hogy igenis van helye az otthonokban egy-egy ilyen alkotásnak, ez lehet csupán bátorság kérdése?...Műalkotás készítése közben foglalkoztat-e az a gondolat, hogy miután elkészül, hol fog otthonra találni a kép? Ha igen, hatással van-e az alkotásra? Hogy találják meg a helyüket a képeid, aki a beszélgetés után szeretne vásárolni egy eredeti Domokos képet, hol teheti ezt meg? Gyerekek vizuális nevelése? Nyitottak-e a környezetedben lévő fiatalok a kortárs képzőművészetre?

Sok esetben nem érti a laikus ember, hogy mit „ábrázol” egy-egy absztrakt alkotás, milyen látásmódot, megközelítést ajánlanál nekik a képeid befogadására?

Hogyan lehet fiatal képzőművészként érvényesülni ebben a világban, ahol a képek befogadására mély érzelmekhez kell a befogadónak önmagába visszanyúlnia, miközben a korszellemet a felszínesség és a gyors értékítélet jellemzi, hogyan találsz mégis értő közönségre?

OTTHON ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET

Első hallásra természetesnek tűnik, hogy a képzőművészeti alkotások a lakás és tárgykultúra alapvető elemei. Mégis azt tapasztaljuk, hogy belső tereinkben inkább dekorációként szolgáló kiegészítő tárgyakkal vesszük körbe magunkat. Az egyedi műalkotások csak egy szűkebb rétegnél tartoznak a belső tér részéhez.

Mai adásunkban arra keressük a választ, hogy mit tehet a képzőművész, hogy ez ne így legyen, de legalábbis az arányok változzanak. Cél-e ez egyáltalán, vagy esetleg a minőségi alkotások inkább a galériák vendégeiként az összkultúra meghatározójává kell váljanak, képviselve egy adott közösséget, társadalmat?

Hogy látja ezt Domokos Berta, mint kortárs képzőművész? Az alkotás sodrásában mire gondol, mit érez, mi a belső motiváció? Szándék-e az üzenet vagy inkább az inspiráció által létrejövő belső indíttatás hozza létre az alkotást, ami létrejötte után a maga útját járja?

Kiváncsiak vagyunk továbbá arra is, hogy Berta számára mit jelent a kortárs fogalma és, hogy látja a mai digitalizálódott világban a hagyományos képzőművészet (festészet) helyét?