Hogyan érdemes kapcsolódnunk egymáshoz és önmagunkhoz‪?‬ Mental Hangover

Vajon mi segíthet bennünket abban, hogy képesek és hajlandóak legyünk minden résztvevő fél számára élhető és szeretettlejes kapcsolatokat felépíteni és fenntartani?
Ebben az adásunkban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, megosztjuk reflexióinkat és személyes élményinken keresztül igyekszünk közelebb kerülni vágyott állapotunkhoz: ;-)
A mostani beszélgetésünkhöz Lytton mint témagazda adja az „ütemet”:
Aki magányos az tényleg nem tud kapcsolatot építeni, nem képes kapcsolatban élni vagy elképzelhető, hogy önmagával sincs kapcsolata?
Alapelv: lehet szeret teljes és egészséges kapcsolatokat építeni?
Szükséges önmagunkhoz (is) kapcsolódni?
Mi is az az ún. „Self Love” és ezt ki hogyan éli meg?
„Self Love”=Önzés?
Az önszeretet laikus és pszichológiai olvasata.
Az addikció is önszeretet?
Mi van ha „túltoljuk” túlzásba visszük a „Self Love”-ot?
Az önszeretet valóban egy tanulási folyamat ami így folyamatos fejlődés is és ami által tényleg szimpatikusabbak lehetünk?
Ha szereted magad akkor a „Nagy Ő”-t is könnyebben megtalálod?
Amikor belépünk egy kapcsoltba mindig cipelünk magunkkal valamit...
Ha már képes vagy egyedül élni és közben nem mész a a saját magad agyára, akkor állsz készen igazán egy kapcsolatra?
Az embert kell/érdemes megérteni vagy a vele való kapcsolatot magát?
Miért érdemes definiálni egy kapcsolatot?
Magánéleti és munka kapcsolatok: miért érdemes ezeket külön definiálni és nem túl lépni ezek határait?