Három visszaesés nem három kudarc, hanem három tanulság – beszélgetés a szerhasználati zavarokról Dávid Ferenccel‪ ‬ Kék Egyenlőség

A Kék Egyenlőség podcast legújabb epizódjában Czabán Samu a Kék Pont munkatársával, Dávid Ferenccel beszélget. A téma: hogyan változott a drogdiskurzus az elmúlt 20 évben, és miért fontosak az emberi kapcsolatok a használati zavarok kezelésében. 




Az epizód mélyrehatóan feltárja, hogyan alakult át a társadalmi beszéd a drogokról az utóbbi évtizedekben. Dávid Ferenc, a pályaelhagyó devianciaszociológus, bepillantást nyújt abba, hogy miként formálódott át a függőségekről való gondolkodás, és milyen paradigmaváltásokon ment keresztül a szerhasználat értelmezése. A podcast számos fontos kérdést boncolgat, például a függőség és a használati zavar közötti különbséget, valamint azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a használati zavarok kialakulásához. Dávid Ferenc kiemeli, hogy minél több trauma ér valakit, annál nagyobb a valószínűsége, hogy esetében használati zavarok alakulnak ki.

Ennek alapja, hogy mi, emberek nagyon szívesen vásárolunk meg bármit, ami módosítja a tudatunkat, és azonnali kielégülést nyújt. Dávid Ferenc szerint a gazdasági rendszer, amiben élünk, ezt a tulajdonságunkat maximálisan kihasználja. Arra buzdít, hogy „fogyassz többet, szerezz meg mindent”. Az ember ez ellen védtelen, de „aki nagyjából egyben van, szerették, nem méregették össze a testvérével”, képes komoly addikciós problémák nélkül ellenni benne. A protektív, védelmező faktorok hiányával arányosan viszont egyre többször csúszunk bele használati zavarokba.

Dávid Ferenc hosszan kifejti, hogyan alakulnak a különböző függőségek a társadalomban, és milyen hatásuk van. A szerencsejáték például felfogható úgy, mint államilag fenntartott drogoztatás. Biopolitikailag kritizálja bármilyen örömforrással való dílerkedésnek a hirdetését, ugyanakkor a szerek betiltását is ellenzi. Dávid Ferenc kiemeli, lehet úgy is falunapot tartani, hogy nem tesznek ki alkoholt a standokra. Nem mindegy ugyanis, hogy lehet kapni valamit, vagy kiteszik elénk, hogy ösztönözzék a fogyasztásukat.

A civilizációs narkotikumok azonban kivételt képeznek, amit érdemes megszüntetni. Ilyennek tartja a cigarettát, amit a kapitalizmus azért hozott létre, hogy rákapasson, majd rajta tartson tömegeket. De akkor sem a dohányzóval kell szembemenni, hanem a dohánygyárakkal. A cigi nem nyújt természetes örömérzetet. Amit nyújt, egy szerepben megélt öröm, mert felnőttes viselkedési formaként van feltüntetve. Ezért a kamaszok mindaddig cigizni fognak, amíg azt látják, hogy a szüleik dohányoznak. 

A különböző drogpolitikai trendek kapcsán Ferenc kiemeli, a marihuána legalizáció el fog jutni hozzánk is, és szerinte baj is lesz belőle. Nem tartja jónak azt sem, hogy ma a Netflixhez hasonló platformokon megnézhető sorozatokban a szereplők rendszeresen szívnak. A kapitalizmus amerikai formája ugyanis nem a legjobb minta arra, hogy „tudatmódosító szerekkel dealerkedjünk”, de lát jó példákat is, például a német modellt.

A száraz november megalkotásában részt vevő Dávid Ferenc szerint minden egyes korty alkohol méreg. Ennek ellenére az alkoholnál ki lehet alakítani a kulturált használat módját. Az viszont, hívja fel a figyelmet Ferenc, hogy ki lehet alakítani az alkohol kulturált használatának a feltételeit, nem jelenti azt, hogy jelenleg sikerült is.

Minden drogmegelőzés alapját az emberi kapcsolatok adják

Dávid Ferenc is kiemeli, ami sok más egészségügyi probléma kapcsán is feljött a Kék Egyenlőségen: terápia és közösség nélkül csak a tünetek csökkentéséről lehet beszélni, ami nem elegendő. A beszélgetés végén újra kiemeli, hogy minden megelőzés az emberi kapcsolatokról szól. Ha valakinek jól működnek az emberi kapcsolatai, nagyobb valószínűséggel fog tudni mértékletesen szereket h