PORTcast PORTcast

Miért szeretik a nők annyira a Micsoda nő című filmet, miközben a férfiak nem? Nem az van, hogy a Micsoda nő egy totális hazugság, ami teljesen toxikus képet fest egy amúgy túlidealizált és amúgy is elérhetetlen párkapcsolatról? Persze, ez csak egy film, de attól még mindig sokan képesek “megtörtént történetként”, sőt, evidenciának, illetve Richard Gere által megtestesített férfi főszereplő viselkedését követendő példaként felhozni. És persze az örömlányt alakító Julia Robertsét is.

De azért vannak olyan filmek, amik még a Torrente-filmeken edződött szőrös szívű kemény férfiak is bekönnyeznek. Ezek mondjuk tipikusan olyan filmek, amik nem ordítva hirdetik magukról, hogy itt bizony egy igazi szerelmi sztoriról van szó.

És persze vannak a Bridget Jones naplója-filmek… Hogy ezeket szeretjük-e vagy sem? Az alábbi podcastből kiderül.

Tény, hogy a Szomszédok, a gazdagréti Dallas népszerűsége töretlen, és nem is olyan pusztító, mint lehetne. Nem Lenke néni, Etus, Vágási Feri és Sümeghy alkotják az apokalipszis négy lovasát, de ők is hozzájárultak ahhoz, hogy legyen a Szomszédoknak hét olyan bűne, amit nehezen lehet megbocsátani. 

Ilyen az állandó sopánkodás, a semmi sem jó, a “még a szar is keserű” attitűd, amiben minden szereplő előszeretettel dagonyázik. 

Ilyen az, hogy a szereplők be vannak oltva karakterfejlődés ellen. Minden figurának jó az, ami van. Egyedül Vágási Feri az, aki hajlandó feszegetni a saját határait, aki mer nyitni a jövő felé.

Ilyen a teljesen hiteltelen, konstans jóemberkesés, hogy mindenki segít mindenkinek a lakótelepen, hogy Taki bácsi a saját kontójára fuvarozza a fél paneltömböt, mert ő ilyen jóember. 

És persze Etus kivételes helyzete is olyan, amin sokat lehet bosszankodni, amit részletesen meg is teszünk az alábbi podcastben.

Korábban készítettünk már két olyan listát is, amiken a legtúlértékeltebb színészek szerepeltek. De egyrészt ez már több éve volt, egész pontosan 2021-ben, és azóta történt egy-két dolog; másrészt pedig ez a mostani felsorolás nagyon kevés átfedést tartalmaz a korábbiakkal. 
Vannak azok a hollywoodi sztárok, akiket talán a kelleténél is többször látunk a vásznon, pedig semmi nem indokolja, hogy nagyszabású filmekben szerepeljenek. 
Korábban készítettünk már két olyan listát is, amiken a legtúlértékeltebb színészek szerepeltek. De egyrészt ez már több éve volt, egész pontosan 2021-ben, és azóta történt egy-két dolog; másrészt pedig ez a mostani felsorolás nagyon kevés átfedést tartalmaz a korábbiakkal. 
Vannak sztárok, akik ugyan egyáltalán nem tehetségtelenek, de ha jobban megnézzük az alakításaikat, közel sem annyira jók, mint amennyire a kritikusok odáig vannak értük. Még Oscar-díjasok is akadnak ilyenek!
Sarah Jessica Parkert, Gwyneth Paltrow-t megnevezésével csak erősíteni tudjuk a színésznők tűlértékeltségi faktorát, ugyanakkor nem mehetünk el olyan színész óriások mellett, mint mondjuk Tom Cruise vagy mondjuk George Clooney.
Ha most ennek a két névnek az olvasásától már felháborodott, akkor talán érdemes meghallgatni a teljes okfejtést, ugyanis megvan az ok, hogy miért lehet őket indokolatlanul túlértékelt színészeknek titulálni. Illetve kiderül az is, hogy Johny Depp vagy Nicolas Cage mennyire fér meg egy ilyen listán. Egy ilyen listán, amin még Bruce Willis, sőt, Steven Seagal is szerepel!

Az agyon sztárolt hollywoodi rendezők örökké ragyogó dicsfényét kíséreljük kicsit megkoptatni azzal, hogy kendőzetlenül kegyetlen őszinteséggel kimondjuk azokat a dolgokat, amiket mások nem mernek. Például azt, hogy hiába szeretjük Quentin Tarantinótól a Ponyvaregényt, ami tényleg egy fantasztikus film, kicsit azért már veszített a rendezői creditjéből és önimádóvá és önismétlővé vált.
Vagy ott van Christopher Nolan, aki vagy egy iszonyat nagy rendező zseni vagy egy nagyra fújt lufi, ami pont az Oppenheimerrel pukkant ki. 
De beszélhetünk Martin Scorseseről, aki letett már ezt-azt az asztalra, ugyanakkor a neve mégsem egyenlő a kifogástalan moziélménnyel. 
Félreértés ne essék: nem azt állítjuk, hogy ezek a rendezők nézhetetlen filmeket készítenének, csupán azt, hogy korábbi sikereik miatt szerzett hírnevük még nem garancia arra, hogy a következő alkotásuk is korszakalkotó lesz. Mert ez az, az ő hírnevük, a rajongók által megelőlegezett plusz pontok azok, amiket a filmek forgalmazói aljas módon kihasználnak, hogy becsalogassák az embereket a mozikba. 

Rendhagyó Portcast-epizódunkban két vendéggel, Kelen Annával és Megyesi Balázzsal, a TV2 Kincsvadászok című műsornak szakértőivel beszélgettünk. A két művészettörténészt a szokatlan formátumról, annak edukatív és egyben szórakoztató jellegéről kérdeztük. Kerestük a választ arra is, hogy miért pont olyan tárgyak kerültek adásba, amiket látni lehetett, illetve voltak-e olyanok, amiket hiányoltak. Szó volt arról, hogy a műsor eredeti címe Cash or Trash, de a magyar verzióban valahogy egy szemétnek tekinthető tárgy sem került elő. De kiderült, hogy nem csak ez az egyetlen különbség az angol eredeti és a magyar között, hisz a szakértők hozzáállása is más, Kelen Anna és Megyesi Balázs jóval kedvesebbek, illetve ők nem is engedtek tovább licitre mindent. 
És természetesen Fejes Tamásról és Tilláról is elhangzott pár meglepő dolog.
Sőt, a beszélgetésből az is kiderül, hogy a szakértők milyen tárgyakat látnának szívesen a második évadban.

Mivel minden évben van Oscar-gála, ezért minden évben lehet érdekesebbnél érdekesebb dolgokat találni az egyik legfontosabb filmes díjkiosztóról. Idén összeszedtük, hogy

Melyik filmek bukták a legnagyobbat az Oscaron;

A tudomány szerint a Barbie vagy az Oppenheimer fog tarolni; 

Kik azok a színészek, akikről nem is sejtettük, hogy van Oscarjuk;

Melyek azok a legjobb háborús filmek, amikhez Oscar bácsi nem gyütt.



Viszont kevés szó esik a magyar filmekről. Kivéve persze, ha egy-egy alkotás eljut a jelölésig, esetleg magáig a díjig. De ezekből nincs sok, ezért úgy döntöttünk, hogy sorra vesszük azokat a filmeket, amiket 1965-től kezdve Magyarország érdemesnek talált arra, hogy beküldje az akadémiának elbírálásra, mint díjra érdemes legjobb külföldi film. A közel hatvan filmen nem mentünk végig egyesével csak azokat emeltük ki, amik valamilyen szempontból érdekes vagy extrém példának tekinthetők. 
Megmondtuk, hogy melyek azok az alkotások, amik megérdemelték volna az elismerést, és melyek azok, amiknek a delegálása egy rossz bohóc tréfával sem ért fel. 
Szót ejtettünk olyan indokolatlanul túlértékelt filmről, mint a Kontroll, de beszéltünk rossz irodalmi feldolgozásról, mint A Pál utcai fiúkról vagy a Sorstalanságról, ahogy Jancsó Miklós abszolút mindfuck alkotást, a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pestent sem hagytuk figyelmen kívül és végül még egy igazán gyomorforgató, abszurd filmről, a Taxidermiáról is megemlékeztünk.