PORTcast PORTcast

Vannak azok a filmek, amik nem akarják becsapni sem magukat, sem pedig a kedves nézőiket azzal, hogy sokkal többnek mutatják magukat annál, mint amik. Mert vannak azok az alkotások, amiket a rendezők, a színészek úgy vállaltak el, hogy ez most nagyon jó lesz, majd a végeredmény egy értékelhetetlen, sőt, élvezhetetlen szemét lett. Az “annyira szar, hogy már jó” kategória viszont bőven tartogat meglepetéseket, és egyáltalán nem szégyen ilyen filmeket nézni.
A tudomány állása szerint, aki szereti a zs-kategóriás filmeket, sőt, tud ezeken nevetni, szórakozni, annak magas az intelligenciája, plusz az iróniára való fogékonysága átlag feletti. Tehát, akit legközelebb azon kapnak rajta, hogy titokban a Sharknadót nézi, az nyugodtan hivatkozzon erre.
Nem minden rossznak szánt film sikerül jóra. Ilyen például a Micimackót megpocsékoló horrorfilm is. Szerencsére sokkal több pozitív példát fel lehet sorolni, hála a The Asylum stúdiónak, ami jó érzékkel állt rá a hollywoodi filmek, egész pontosan a blockbuslerek olcsósított verziójának legyártására. 
A magaszörnyek mellett pedig ott vannak még a hétköznapi tárgyak, amik valamiért gyilkolni kezdenek: mint egy mosógép, vagy egy gumiabroncs. 
És akkor a bajszos ninjákról még nem is esett szó…
A Podcast epizódban azokra is kitérünk, ahogy a nevesebb színészekre is, akik így vagy úgy, de belesodródtak ilyen zs-kategóriás filmekbe.

Miért szeretik a nők annyira a Micsoda nő című filmet, miközben a férfiak nem? Nem az van, hogy a Micsoda nő egy totális hazugság, ami teljesen toxikus képet fest egy amúgy túlidealizált és amúgy is elérhetetlen párkapcsolatról? Persze, ez csak egy film, de attól még mindig sokan képesek “megtörtént történetként”, sőt, evidenciának, illetve Richard Gere által megtestesített férfi főszereplő viselkedését követendő példaként felhozni. És persze az örömlányt alakító Julia Robertsét is.

De azért vannak olyan filmek, amik még a Torrente-filmeken edződött szőrös szívű kemény férfiak is bekönnyeznek. Ezek mondjuk tipikusan olyan filmek, amik nem ordítva hirdetik magukról, hogy itt bizony egy igazi szerelmi sztoriról van szó.

És persze vannak a Bridget Jones naplója-filmek… Hogy ezeket szeretjük-e vagy sem? Az alábbi podcastből kiderül.

Tény, hogy a Szomszédok, a gazdagréti Dallas népszerűsége töretlen, és nem is olyan pusztító, mint lehetne. Nem Lenke néni, Etus, Vágási Feri és Sümeghy alkotják az apokalipszis négy lovasát, de ők is hozzájárultak ahhoz, hogy legyen a Szomszédoknak hét olyan bűne, amit nehezen lehet megbocsátani. 

Ilyen az állandó sopánkodás, a semmi sem jó, a “még a szar is keserű” attitűd, amiben minden szereplő előszeretettel dagonyázik. 

Ilyen az, hogy a szereplők be vannak oltva karakterfejlődés ellen. Minden figurának jó az, ami van. Egyedül Vágási Feri az, aki hajlandó feszegetni a saját határait, aki mer nyitni a jövő felé.

Ilyen a teljesen hiteltelen, konstans jóemberkesés, hogy mindenki segít mindenkinek a lakótelepen, hogy Taki bácsi a saját kontójára fuvarozza a fél paneltömböt, mert ő ilyen jóember. 

És persze Etus kivételes helyzete is olyan, amin sokat lehet bosszankodni, amit részletesen meg is teszünk az alábbi podcastben.

Korábban készítettünk már két olyan listát is, amiken a legtúlértékeltebb színészek szerepeltek. De egyrészt ez már több éve volt, egész pontosan 2021-ben, és azóta történt egy-két dolog; másrészt pedig ez a mostani felsorolás nagyon kevés átfedést tartalmaz a korábbiakkal. 
Vannak azok a hollywoodi sztárok, akiket talán a kelleténél is többször látunk a vásznon, pedig semmi nem indokolja, hogy nagyszabású filmekben szerepeljenek. 
Korábban készítettünk már két olyan listát is, amiken a legtúlértékeltebb színészek szerepeltek. De egyrészt ez már több éve volt, egész pontosan 2021-ben, és azóta történt egy-két dolog; másrészt pedig ez a mostani felsorolás nagyon kevés átfedést tartalmaz a korábbiakkal. 
Vannak sztárok, akik ugyan egyáltalán nem tehetségtelenek, de ha jobban megnézzük az alakításaikat, közel sem annyira jók, mint amennyire a kritikusok odáig vannak értük. Még Oscar-díjasok is akadnak ilyenek!
Sarah Jessica Parkert, Gwyneth Paltrow-t megnevezésével csak erősíteni tudjuk a színésznők tűlértékeltségi faktorát, ugyanakkor nem mehetünk el olyan színész óriások mellett, mint mondjuk Tom Cruise vagy mondjuk George Clooney.
Ha most ennek a két névnek az olvasásától már felháborodott, akkor talán érdemes meghallgatni a teljes okfejtést, ugyanis megvan az ok, hogy miért lehet őket indokolatlanul túlértékelt színészeknek titulálni. Illetve kiderül az is, hogy Johny Depp vagy Nicolas Cage mennyire fér meg egy ilyen listán. Egy ilyen listán, amin még Bruce Willis, sőt, Steven Seagal is szerepel!

Az agyon sztárolt hollywoodi rendezők örökké ragyogó dicsfényét kíséreljük kicsit megkoptatni azzal, hogy kendőzetlenül kegyetlen őszinteséggel kimondjuk azokat a dolgokat, amiket mások nem mernek. Például azt, hogy hiába szeretjük Quentin Tarantinótól a Ponyvaregényt, ami tényleg egy fantasztikus film, kicsit azért már veszített a rendezői creditjéből és önimádóvá és önismétlővé vált.
Vagy ott van Christopher Nolan, aki vagy egy iszonyat nagy rendező zseni vagy egy nagyra fújt lufi, ami pont az Oppenheimerrel pukkant ki. 
De beszélhetünk Martin Scorseseről, aki letett már ezt-azt az asztalra, ugyanakkor a neve mégsem egyenlő a kifogástalan moziélménnyel. 
Félreértés ne essék: nem azt állítjuk, hogy ezek a rendezők nézhetetlen filmeket készítenének, csupán azt, hogy korábbi sikereik miatt szerzett hírnevük még nem garancia arra, hogy a következő alkotásuk is korszakalkotó lesz. Mert ez az, az ő hírnevük, a rajongók által megelőlegezett plusz pontok azok, amiket a filmek forgalmazói aljas módon kihasználnak, hogy becsalogassák az embereket a mozikba. 

Rendhagyó Portcast-epizódunkban két vendéggel, Kelen Annával és Megyesi Balázzsal, a TV2 Kincsvadászok című műsornak szakértőivel beszélgettünk. A két művészettörténészt a szokatlan formátumról, annak edukatív és egyben szórakoztató jellegéről kérdeztük. Kerestük a választ arra is, hogy miért pont olyan tárgyak kerültek adásba, amiket látni lehetett, illetve voltak-e olyanok, amiket hiányoltak. Szó volt arról, hogy a műsor eredeti címe Cash or Trash, de a magyar verzióban valahogy egy szemétnek tekinthető tárgy sem került elő. De kiderült, hogy nem csak ez az egyetlen különbség az angol eredeti és a magyar között, hisz a szakértők hozzáállása is más, Kelen Anna és Megyesi Balázs jóval kedvesebbek, illetve ők nem is engedtek tovább licitre mindent. 
És természetesen Fejes Tamásról és Tilláról is elhangzott pár meglepő dolog.
Sőt, a beszélgetésből az is kiderül, hogy a szakértők milyen tárgyakat látnának szívesen a második évadban.