Több kevésbé neves iskola kéne, ahonnan jönnek a diákok – így látják az egyetemen a saját utánpótlásukat

„Lehet, hogy annak kellene jobban működnie, hogy akár egy kis faluból a nagyon tehetséges gyerek el tudjon jutni egy olyan középiskolába, ahol aztán fel tudják készíteni arra, hogy magas tudással tudjon bekerülni az egyetemre. Ezért talán teszünk is valamit, hiszen van egy Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program, ami nagyon sok középiskolát ér el, és ezek a középiskolák rendre jól is szerepelnek a felvételi számok alapján” – mondta Hafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra új részében.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Hogyan látja a Semmelweis Egyetem mostanában az egyetemre felvételizőket? Mennyire koncentrálódnak a felvételizők egyre kevesebb és „elitebb” középiskolára? Miben tud a Semmelweis Egyetem a közoktatással együttműködni az egyetemi oktatásnak megágyazó alap- és középfokú oktatás javítása érdekében? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a podcastban, amelynek Hafiek Andrea és Benyó Zoltán, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a vendége.

Az egyetem tehetséggondozó programja keretében a partneriskolák a diákoknak nyílt napot szerveznek, az egyetem folyamatos kapcsolatban áll az iskolával, a pedagógusokkal és a részt vevő gyerekekkel. „Személyes tapasztalatból tudom mondani, hogy leginkább azon múlik, hogy a gyereknek van-e esélye felkészülni, hogy milyen a tanára. Elképzelhető, hogy az iskola nem tudja megfizetni a vegyszereket, de ha olyan a tanár, akkor szerez. A legjobb példa a váci Boronkay, ami egy technikum. Van egy elképesztően lelkes biológia tanár, aki szervezi a csapatot. Tavaly kilencen kerültek be a Boronkayból” – mesélte Hafiek Andrea.

Benyó Zoltán, Hafiek Andrea és Holtzer Péter. Fotó: G7.hu

Úgy látja viszont, hogy kár hogy a partnereik között nincs több „outsider”, kevésbé neves iskola. „Ott van köztük az összes ELTE gyakorlóiskola, ez tök jó, csak ők maguktól is jók. Szerintem még több olyan iskolát kéne behúzni a rendszerbe, ahol van egy vagy több nagyon lelkes tanár, és nem feltétlenül triviális, hogy onnan majd ebbe az irányba jöjjenek a gyerekek. De ha ilyen műhelyeket ki lehet alakítani, akkor a környékről vagy akár kollégiumba messzebbről is oda lehet irányítani a tehetségesebb gyerekeket” – mondta.

Az egyetem orvostudományi karára felvételizők adatai alapján látszik, hogy sok olyan középiskolából is felvételt nyernek a képzésekre, ahonnan csak egy-két diáknak sikerül ez. Benyó Zoltán szerint nem minden iskolában annyira jó a természettudományos képzés és a tanárok, hogy fel tudják készíteni a diákokat a felvételire, sok függ a szülők motivációján is, ezen is múlhat például, hogy a kevésbé jó iskolák tanulói kapnak-e magántanároktól segítséget.

„De az biztos, hogy a tanár személyisége döntő. És azt gondolom, hogy a tanárok elsősorban nem az anyagi megbecsülés miatt lelkesek, hanem azért, mert ez a vérükben van. Mégis talán valamilyen módon kéne anyagilag is visszajelezni a társadalomnak, hogy hasznos dolgot végeznek. Akárcsak megnézni, hogy melyik tanároknak nyernek az országos versenyeken, melyik tanároknak jutnak be nagy százalékban a hallgatói elit egyetemekre, és valamiféleképpen jelezni a társadalom háláját. Mert tényleg olyan feladatot látnak el, és olyan hasznot hoznak el az egész társadalomnak, ami pénzben felbecsülhetetlen” – mondta.

Az egyetemnek a saját feladatai szempontjából s