CEU Podcasts CEU

The OSUN Network Collaborative Seminar Cultures of Hate and Oppression was coordinated address the complexities of these topics that are of urgent global importance in our era of continuing discrimination, forced migration, socially sanctioned violence – and war. This 3rd podcast gives insights into the work of the students. View Andrea Peto’s talk about the importance of this course on YouTube:https://youtu.be/eQ0D07Eo0vY?si=4xl47a5yGLCufPPlPodcast with responses by students:About the academic year 2022-23:https://podcasts.ceu.edu/content/experiences-osun-collaborative-seminar-antisemitism-holocaust-colonialism-gender-connectingAbout the academic year 2023-24:https://podcasts.ceu.edu/content/experiences-osun-collaborative-seminar-cultures-hate-and-oppression-connecting-conversations

Pető Andrea a legtöbbet idézett és legtöbb nemzetközi díjjal kitüntetett magyar történész. Munkássága előtt tisztelgő kiadvány jelent meg Aki kimondja, amit ki kell mondani címmel, visszautalva egy korábbi kötetének címére (Elmondani az elmondhatatlant) a Balassi Kiadó gondozásában és Virányi Péter és Klacsmann Borbála szerkesztésében. Ezt a kötetet mutatja be a podcast.

Az energiatakarékos épületfelújítás a következő évek európai klímapolitikai törekvéseinek egyik legfontosabb eleme, ennek megfelelően központi szerepet tölt be az EU célkitűzésekben és finanszírozási konstrukcióiban is. Ugyanakkor Magyarországon a jelenlegi politika ezt a kihívást nem a valós problémáknak és az EU-s elvárásoknak megfelelően kezeli. A jelenlegi kormány nem is ebben látja elsősorban a megoldást, hanem az energiatermelés fokozásában, az energiahordozók behozatalának biztosításában.EU-s szinten ennek ellenére nagy elvárások fogalmazódnak meg az energiatakarékos épületfelújítással kapcsolatban: minden tagországnak kötelezően meg kell emelnie az épület-mélyfelújítások arányát, hogy a kívánt energiamegtakarítási és kibocsátás-csökkentési célokat el lehessen érni. A bevezetés módja ugyanakkor igencsak kényes, hiszen szociális és környezetvédelmi szempontok feszülnek egymásnak, melyek nem oldhatóak fel könnyen. Hogyan oldható fel az energiaszegénység? Mennyiben függ az információhiánytól az állampolgári vagy közösségi elköteleződés a korszerűsítéssel kapcsolatban? Mi a lakosság felelőssége az energiatakarékosságban? Milyen szerepet játszhatnak az okos technológiák a probléma feloldásában?

Adolf Hitler a Reichstagban 1939. január 30-n köntörfalazás nélkül kijelentette: „Ha a nemzetközi zsidó pénzembereknek még egyszer sikerül egy világháborúban belerángatni a népeket, akkor ez nem a zsidók győzelmét, hanem a zsidó faj megsemmisülését fogja eredményezni Európában.” 1941 szeptemberében az NSDAP propagandaosztálya plakátot készíttetett erről a szövegről és azt az egész Birodalomban terjesztették. Reinhard Heydrich, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője november 29-én fogott a németek uralma/hegemóniája alá hajtott európai területeken élő mintegy nyolcmillió zsidó legyilkolását kidolgozó konferencia megszervezésébe. Némi halasztás után az összejövetelre 1942. január 20-án 14 fő részvételével került sor. Magától értetődik, hogy ezt az eszelős tervet minden részleteiben ilyen rövid idő alatt – ráadásul szivarfüstben, konyakozás közben – nem lehetett kidolgozni. Ám vitathatatlan szimbolikus jelentőségén túl a konferenciának megvolt a maga konkrét súlya is. 1942 végére az SS saját kimutatásai szerint már 4 millió zsidót pusztítottak el. (Jan Kershaw: Hitler. 1936-1945. Nemezis. Szukits, Szeged, 2004, 424.) Ebben a keretben helyezendő el a Kállay-kormány zsidópolitikája.

Az előadás az egyes plébániák fennmaradt Historia Domusai-ban rögzített leírások alapján tesz kísérletet a „kisemberek” frontátvonulással kapcsolatos tapasztalatának bemutatására és értelmezésére. A plébánosok korabeli feljegyzései a múltbéli közösségi tapasztalatok és a jövőre vonatkozó közös várakozások hálóján átszűrt személyes megfigyelések, egyúttal az esetek végtelen sokféleségéről tudósító korlenyomatok. Milyen helyzetértékelések, szerepfelfogások bontakoznak ki e krízishelyzet idején keletkezett írásokból? Milyen „kulcsok” szükségesek megértésükhöz? Végül mi az eseményeknek az a történelmi tapasztalata, melyet csak a történeti reflexió fedhet fel? 

A bevezető a kulturális-intellektuális gyűlölködések  és az erőszakos politikai cselekvések kölcsönhatásait vizsgálja átalában a szociálpszichológia bűnbakfogalma segítségével. Ezt a fogalmi keretet használom azután a győztesek második világháború utáni, Németország és a németek felelősségével kapcsolatos politikai álláspontjait értelmezve. Az utolsó rész a második világháború politikai és nem politikai okainak néhány tudományos értelmezését tekinti át. Az előadás kulcskérdése: lehetnek-e a történésznek eszközei a katasztrófákhoz vezető tömeges lelkiállapotok gyökereinek feltárásához?