Kék Egyenlőség Új Egyenlőség

Czabán Samu beszélget Somogyi Zsófia tanárral, mentálhigiénés szakemberrel és személyközpontú tanácsadóval arról, hogy hogyan lehetünk jelen a legjobban a kamaszok életében. A beszélgetés során kiderül, hogy a jelenlét milyen kritikus szerepet tölt be a kamaszok fejlődésében, és hogyan lehetünk nyitottak a valóságukra.



A tanárok nem pszichológusok, de joggal várható el tőlük a kíváncsiság, a megszólíthatóság és a nyitottság a kamaszok felé. A kamaszok ma nyitottabbak saját belső élményeikre, és kritikusabbak is az iskolai tudással szemben, amihez alkalmazkodni kell. Emellett fontos lenne időt adni a kamaszoknak arra, hogy ábrándozhassanak, szerelmesek vagy épp lusták lehessenek. Ahogyan arra is szükség lenne, hogy a tanárok szabadon dönthessék el, milyen tudást tekintenek fontosnak.

A beszélgetésben azt is megvitatjuk, hogy hogyan lehetünk személyközpontúak a tanításban és a tanácsadásban, miképpen kerülhetjük el a hatalmi játszmákat, és hogyan lehetünk segítők, miközben tiszteletben tartjuk a kamaszok egyéni igényeit és tapasztalatait. A beszélgetés során fontos témák merülnek fel, például hogy hogyan mozoghatunk otthonosak az offline és online világban egyaránt, és hogyan alkalmazkodhatunk a kamaszok generációjának sajátosságaihoz az oktatásban.

Somogyi Zsófia hangsúlyozza, hogy a folyamatközpontúság és a párbeszéd alapvető fontosságú a kamaszokkal való kapcsolat kialakításában és fenntartásában. Az előzetes tudásokat háttérbe kell szorítani, és figyelemmel kell lenni arra, hogy minden kamasznak más és más igényei, élményei vannak. Csak így lehetünk képesek valóban megérteni és támogatni őket az élet különböző területein. A beszélgetésben arra is kitérünk, hogy az oktatásnak és a tanításnak alkalmazkodnia kell a kamaszok változatos igényeihez és tanulási stílusaihoz. Ugyanakkor Zsófia tanárként hisz abban, hogy van értéke annak is, ha mélyebben bele tudunk merülni egy-egy tevékenységbe, és hosszabb ideig figyelünk rá.

Fontos lenne, hogy a tanároknak több szabadságuk legyen eldönteni, hogy mi fontos számunkra abból a tudásanyagból, aminek a birtokosai. A tanároknak és a diákoknak is nagyobb szabadságot kellene biztosítani abban, hogy milyen tartalma legyen az oktatásnak. A mai tananyag mennyiséget ugyanis lehetetlen mélységében feldolgozni.

A podcast értékes gondolatokat és tapasztalatokat kínál mind a tanároknak, mind a szülőknek, akik szeretnék megérteni és támogatni a kamaszok fejlődését és jelenlétét az életben.

Az Új Egyenlőség és a Friedrich Ebert Stiftung „Észlelések és valóság” című sorozatának 2023. októberi pódiumbeszélgetésén a résztvevők arra keresték a választ, hogy mennyire árt a pszichének, ha az elvárások nyomást gyakorolnak azokra az emberekre, akik egy átláthatatlan társadalomban élnek és nem állnak rendelkezésükre a megfelelő erőforrások a változtatáshoz.


András Felícia felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológussal és Czabán Samu jogásszal, viselkedéselemzővel, az ELTE ÁJK dokturanduszával, az Új Egyenlőség kritikai pszichológiai rovatának társszerkesztőjével Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője beszélgetett.

A poliamória olyan intim érzelmi viszonyt jelent, amelyben kettőnél több fél vesz részt őszinte és átlátható módon, ebből adódóan a nem monogám kapcsolatok etikus formái közé tartozik (szemben például a megcsalással). Az ilyen hálózatszerű szerelmi viszonyok számos kérdést felvetnek, ezek közül leginkább az érzelmi és a pszichológiai dimenziót jártuk körül Havadtői Emese filozófussal és Lászlóffy Julianna pszichológussal.
Bár még mindig a monogám párkapcsolat számít normának, egyre elfogadottabbakká válnak az alternatív együttélési formák. Az élethosszig tartó monogámia Európában ma már ritkaságnak számít, a legtöbb ember a szeriális monogámia mellett teszi le a garast, amely egyszerre egy monogám kapcsolatot jelent, viszont ezt a kapcsolatot felbomlása esetén újabb és újabb monogám kapcsolatok követhetik az ember életében.

A poliamória képviselői abból indulnak ki, hogy lehetséges egyidejűleg több embert is szeretni, és ehhez egy etikus nem monogám kapcsolódási formát társítani. Ezek a kettőnél több ember részvételére épülő kapcsolatok azonban leginkább csak az őszinteségre és az átláthatóságra alapozva lehetnek képesek működni. Viszont amennyiben az összes érintett kimondott vagy hallgatólagos beleegyezésével köttetnek, kiküszöbölhető a megcsalás. Fontos azonban tudni, hogy a poliamor kapcsolatokban csak azok tudnak sérülés nélkül részt venni, akik tisztában vannak önmagukkal, ahogyan az sem rendkívüli, hogy valaki az élete egy bizonyos szakaszában poliamor, egy másik szakaszában pedig monogám kapcsolatban vegyen részt. Bár a poliamóriával kapcsolatban számos, érzelmi, pszichológiai, szexuális, identitásbeli vagy akár logisztikai kérdés felmerülhet, vendégeinkkel ezúttal leginkább az érzelmi és a pszichológiai oldalra fókuszáltunk.

A pszichológia mindig megpróbálja a saját legitimitását abban megtalálni, hogy a legtudományosabbnak tartott szemléleteket és módszereket alkalmazza, viszont ez azt eredményezi, hogy elkezdjük az embereket az előzetesen kiválasztott módszereinknek megfelelően látni.

Miközben, ha gyakorlati munkát végzünk, és emberi sorsokkal foglalkozunk, látjuk, hogy az ember nem ilyen. Nem vonások korrelációi vagyunk, hanem olyan lények, akik szubjektummal rendelkeznek, vágyaik, élettörténetük van. Czabán Samu beszélget Kőváry Zoltánnal arról, milyen az egzisztenciális pszichológia emberképe, hogyan lehet megtalálni a művészet és a filozófia helyét a pszichológiában, és miért probléma, ha túlpszichológizáltak a mindennapok. 

A biológiai szemlélet hegemóniája és a túlzott neurologizmus ellenében Kőváry arra hívja fel a figyelmet, hogy a pszichológiai tapasztalat nem dolog, így vizsgálni is máshogy kell. Az agyterületek felderítése bár jól hangzó eredményeket tud produkálni, sokszor nem segít a szenvedésben élő embereknek, és nem tudja megérteni a létezésünk alapvető dilemmáit. Kőváry fontosnak tartja, hogy egyenértékűnek lássuk az irodalom, a filozófia és a művészetek tapasztalatát a pszichológiában. Ezt nevezik egyesek humán tudományos pszichológiának.

Különösen fontos az egzisztenciális szemlélet, amiről Kőváry egy saját könyvet is írt “Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába” címmel. Ez a szemlélet a létezőt nem szakítja ki a környezetéből, és nem próbálja elméletek alapján meghatározni. Az embert alapvetően szabadnak tartja, aki választásain keresztül teremti önmagát. Kőváry szerint bár nyilvánvalóan vannak korlátaink, és létlehetőségeink is behatároltak, szabadságunk ezen belül mindig megtalálható. Ha cselekedni nem is tudunk akárhogyan, a viszonyulásunkat a körülményekhez meghatározhatjuk. A tekintélytől való függetlenség a gondolkodásban összeköti az anarchistákat és az egzisztenciális pszichológiát, ami Kőváry szerint így arra is felkínál egy modellt, hogy miképpen tudunk egészségesen közösségben élni. 

Miközben a fogyasztás zajában nehéz megtalálni magunkat, Kőváry szerint van lehetőségünk elcsendesedni és kikapcsolni magunkat. Szerinte problémás, hogy túlpszichologizáljuk a mindennapi tapasztalatainkat, és folyton diagnosztizáljuk egymást. A pszichológiai szakszavak folyamatos ismételgetése valójában csak látszólagos önismeretet ad, és nem visz igazán közelebb önmagunkhoz.

A Kék Egyenlőség harmadik évadát lezáró podcastban a két házigazda, Czabán Samu és Fáber Ágoston beszélget a megszokottnál kötetlenebb formában, mégis fontos kérdésekről.

Megbeszéljük, hogy kit melyik idei podcast érintett meg a legjobban, ezt követően pedig egy-egy írásunk alapján beszélgetünk két témáról. Először a párkapcsolatok történeti átalakulásáról és pszichológiai, valamint filozófiai dilemmáiról cserélünk eszmét, majd kitérünk a social media platformok által ösztönzött – gyakran narcisztikus – viselkedésmódokra. Az adás végén Samu ajánl olvasnivalót hallgatóink figyelmébe.

Természetesen minden általunk készített adásra saját gyerekünkként tekintünk, mégis minden évben vannak olyan beszélgetéseink, amelyek akár személyesen, akár szakmailag közelebb állnak hozzánk. Czabán Samu kiemelte a szerhasználati zavarokról szóló beszélgetését Dávid Ferenccel. Emellett az Iring Zoltánnal készített podcastot is fontosnak tartotta, ő a mentális zavarainak kiváltásában és fenntartásában az adott család sajátos működését feltáró családterápiás szemléletet mutatta be. Fáber Ágoston annak a beszélgetésnek a lelki nehézségeiről beszélt, amelyet volt osztálytársával, Melocco Annával készített a bipoláris zavarról, valamint a Hadas Miklós szociológussal folytatott beszélgetésről, amely szemléletes példáját nyújtja annak, hogy a megszerzett szociológiai tudás – a pszichológiához hasonlóan – hogyan képes visszahatni a kutató, az érintett életére.

Ezt követően Samu egy idei írásából kiindulva a párkapcsolatok nehézségeiről és az azokat szétfeszítő erőkről folytattuk a beszélgetést. A párkapcsolatok olyan mélyreható történeti változásokon mentek keresztül, amelyek hatására ma szinte minden olyan korábbi támpillér, amelyre építeni lehetett, eltűnt alóla. Nem csoda tehát, ha sokan azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy egyre nehezebb feladat egy párkapcsolatot működtetni. A modern párkapcsolatokba épített pszichológiai ellentmondásoknak a megértése azonban, ha nem is oldja meg azokat, segíthet nekünk stabilabb kapcsolatokat kialakítani.

Ágoston idei írása kapcsán megbeszéljük, hogy a social media milyen sajátos viselkedési logikákat kényszerít ránk vagy részesít előnyben: ezek jellemzik a Byung-Chul Han koreai-német filozófus által teljesítményszubjektumnak nevezett egyént, aki a reflexió narcisztikus formáján keresztül saját teljesítményét és sikereit állítja az online jelenléte szolgálatába, mert folyamatosan pozitív külső megerősítésre van szüksége. A sikereket azonban több okból is be kell csomagolni az online platformokon, erre a kérdésre külön is kitérünk. Végül az énmegjelenítés és az öneltárgyiasítás professzionális formájáról, az influenszeriparról is beszélünk, amelynek egyik legfontosabb portékája az intimitás.

Az adás végén Samu ajánl olvasnivalót a hallgatók figyelmébe.

Írásaink, amelyek a beszélgetésben szóba kerültek:

Czabán Samu: Miért nehéz ma párkapcsolatban lenni? 1. rész és 2. rész

Fáber Ágoston: Az vagy, amit kiteszel – önmagunk foglyaként a social mediában

A Kék Egyenlőség podcast legújabb epizódjában Czabán Samu a Kék Pont munkatársával, Dávid Ferenccel beszélget. A téma: hogyan változott a drogdiskurzus az elmúlt 20 évben, és miért fontosak az emberi kapcsolatok a használati zavarok kezelésében. 




Az epizód mélyrehatóan feltárja, hogyan alakult át a társadalmi beszéd a drogokról az utóbbi évtizedekben. Dávid Ferenc, a pályaelhagyó devianciaszociológus, bepillantást nyújt abba, hogy miként formálódott át a függőségekről való gondolkodás, és milyen paradigmaváltásokon ment keresztül a szerhasználat értelmezése. A podcast számos fontos kérdést boncolgat, például a függőség és a használati zavar közötti különbséget, valamint azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a használati zavarok kialakulásához. Dávid Ferenc kiemeli, hogy minél több trauma ér valakit, annál nagyobb a valószínűsége, hogy esetében használati zavarok alakulnak ki.

Ennek alapja, hogy mi, emberek nagyon szívesen vásárolunk meg bármit, ami módosítja a tudatunkat, és azonnali kielégülést nyújt. Dávid Ferenc szerint a gazdasági rendszer, amiben élünk, ezt a tulajdonságunkat maximálisan kihasználja. Arra buzdít, hogy „fogyassz többet, szerezz meg mindent”. Az ember ez ellen védtelen, de „aki nagyjából egyben van, szerették, nem méregették össze a testvérével”, képes komoly addikciós problémák nélkül ellenni benne. A protektív, védelmező faktorok hiányával arányosan viszont egyre többször csúszunk bele használati zavarokba.

Dávid Ferenc hosszan kifejti, hogyan alakulnak a különböző függőségek a társadalomban, és milyen hatásuk van. A szerencsejáték például felfogható úgy, mint államilag fenntartott drogoztatás. Biopolitikailag kritizálja bármilyen örömforrással való dílerkedésnek a hirdetését, ugyanakkor a szerek betiltását is ellenzi. Dávid Ferenc kiemeli, lehet úgy is falunapot tartani, hogy nem tesznek ki alkoholt a standokra. Nem mindegy ugyanis, hogy lehet kapni valamit, vagy kiteszik elénk, hogy ösztönözzék a fogyasztásukat.

A civilizációs narkotikumok azonban kivételt képeznek, amit érdemes megszüntetni. Ilyennek tartja a cigarettát, amit a kapitalizmus azért hozott létre, hogy rákapasson, majd rajta tartson tömegeket. De akkor sem a dohányzóval kell szembemenni, hanem a dohánygyárakkal. A cigi nem nyújt természetes örömérzetet. Amit nyújt, egy szerepben megélt öröm, mert felnőttes viselkedési formaként van feltüntetve. Ezért a kamaszok mindaddig cigizni fognak, amíg azt látják, hogy a szüleik dohányoznak. 

A különböző drogpolitikai trendek kapcsán Ferenc kiemeli, a marihuána legalizáció el fog jutni hozzánk is, és szerinte baj is lesz belőle. Nem tartja jónak azt sem, hogy ma a Netflixhez hasonló platformokon megnézhető sorozatokban a szereplők rendszeresen szívnak. A kapitalizmus amerikai formája ugyanis nem a legjobb minta arra, hogy „tudatmódosító szerekkel dealerkedjünk”, de lát jó példákat is, például a német modellt.

A száraz november megalkotásában részt vevő Dávid Ferenc szerint minden egyes korty alkohol méreg. Ennek ellenére az alkoholnál ki lehet alakítani a kulturált használat módját. Az viszont, hívja fel a figyelmet Ferenc, hogy ki lehet alakítani az alkohol kulturált használatának a feltételeit, nem jelenti azt, hogy jelenleg sikerült is.

Minden drogmegelőzés alapját az emberi kapcsolatok adják

Dávid Ferenc is kiemeli, ami sok más egészségügyi probléma kapcsán is feljött a Kék Egyenlőségen: terápia és közösség nélkül csak a tünetek csökkentéséről lehet beszélni, ami nem elegendő. A beszélgetés végén újra kiemeli, hogy minden megelőzés az emberi kapcsolatokról szól. Ha valakinek jól működnek az emberi kapcsolatai, nagyobb valószínűséggel fog tudni mértékletesen szereket h