A szerelem - Petőfi Sándor

Petőfi Sándor: A szerelem

Üljetek föl képzetemnek

Csónakára, s ússzatok,

Ússzatok szivem taván át,

Szép leányok, asszonyok,

Mindnyájan, kiket szerettem,

Amióta szeretek,

Üljetek föl képzetemnek

Csónakára; jertek, jertek,

Hadd mulassak veletek.

És előjött valamennyi,

S istenemre, szép sereg!

És közöttök olyan is van,

Kit már alig ismerek,

Pedig őket mind egyenlőn,

Mind egy hévvel szeretém,

De hiába, a szerelmet

Még mint kicsi gyönge gyermek,

Régen, régen kezdtem én.

S ez mutatja bölcseségem!

Már mint gyermek bölcs valék.

Tudtam akkor már, amit más

Vén korában sem tud még.

Tudtam azt, hogy a világra

Csak egy nap süt melegen,

S ez a nap nem fönn az égen,

Hanem lenn a szív mélyében

Van, s e nap a szerelem.

Higyetek nekem ti, akik

Fáradoztok kincsekér':

A föld minden gyémántjánál

Egy pár szép szem többet ér;

S higyetek ti, kiknek lelke

Hír-dicsőségért a vér

Vagy virasztás ösvényén megy:

Egész babérerdőnél egy

Rózsabimbó többet ér.

A fukar hadd számítgassa,

A gyülő aranyokat,

Mást számítok én... a kedves

Hölgyektől nyert csókokat.

S nékem a sors csak virággal

Ékesítse kalapom,

Nem kérek babért ujabban,

Sőt amit már eddig kaptam,

Ha kell, azt is vissz'adom. 

Kattints és Iratkozz fel a hírlevelünkre

További műsoraink a betone.hu-n

Facebook: Betone

Instagram