Mi történik akkor, ha valaki egyszerűen képtelen magában tartani, amit gondol? Stefanovics Angéla nemcsak a színpadon őszinte, hanem a hétköznapokban is. Ebben a különleges beszélgetésben nyíltan mesél arról, hogyan kísérte végig az életét a szókimondása, milyen konfliktusokat okozott neki, és miért érzi úgy, hogy az őszinteség bizonyos értelemben még kényelmesebb is, mint a folyamatos mérlegelés. „Egyszerűbb őszintének lenni egyébként, mint nem” – mondja Angéla, miközben egészen meglepő történeteket oszt meg gyerekkoráról, a verekedős korszakáról, a színházi próbák hevében kialakult konfliktusairól, valamint arról, hogyan működik benne a határozott, intézkedő énjét előhívó „harci készültség”. A beszélgetésből az is kiderül, hogyan alakult ki a kapcsolata férjével, milyen különbségek és közös pontok tartják össze őket, és miért fontos mindkettőjük életében a jóga, a keleti filozófia és a humor. Angéla részletesen mesél arról az időszakról is, amikor lelkileg nagyon rossz állapotban volt, és a jóga fokozatosan változást hozott az életébe. Nem csodamódszerként beszél róla, hanem olyan gyakorlatként, amely segít közelebb kerülni a testünkhöz, a félelmeinkhez és ahhoz, amire valójában szükségünk van. „Nem az a lényeg, hogy ki mennyire hajlékony, hanem az, hogy mennyire kerülsz összhangba a testeddel.” Ez a gondolat a beszélgetés egyik legerősebb üzenete. Szóba kerül az önismeret, a szembenézés nehézsége, az öregedés elfogadása, a megfelelési vágy és az a kérdés is, hogy muszáj-e egyáltalán mindig „felnőttként” viselkednünk. Angéla őszintén beszél a színészi pálya bizonytalanságáról, a lámpalázról, a kudarcról, a kemény kritikáról és arról, miért vágyik újra olyan szerepekre, amelyekben komolyabb, drámaibb oldalát is megmutathatja. A végén pedig egy egyszerű, mégis nagyon fontos tanácsot ad azoknak, akik nem érzik jól magukat a saját életükben: „Jó csöndben lenni.”
