Nyílt forrás - Egy podcast a tudás szabadságáról, könyvekről és azokról, akik gondolkodnak

Váradi Péter
  • 0.0 (0)
  • Society & Culture
  • Updated Biweekly

A Nyílt forrásban kutatókkal, gondolkodókkal, szerzőkkel beszélgetünk társadalomról, kultúráról, történelemről és filozófiáról. Tarts velünk, ha szeretsz kérdezni, gondolkodni, olvasni, vagy egyszerűen csak szeretnéd jobban megérteni a világot. Ez itt a Nyílt forrás – ahol a gondolkodás és a tudás közös ügy. A L'Harmattan Kiadó főszerkesztőjeként hiszek benne, hogy a jó könyv nem csupán szöveg, hanem párbeszéd, kérdésfelvetés, sőt vitaalap. Találkozzunk minden második csütörtökön!

  1. A világ végén túl. Középkori zsidó utazók a valóság és a képzelet határán – beszélgetés Benke László hebraistával

    2d ago

    A világ végén túl. Középkori zsidó utazók a valóság és a képzelet határán – beszélgetés Benke László hebraistával

    Tudelai Benjáminnak és Regensburgi Petahjának az utazás nem helyváltoztatás volt, hanem gondolkodási forma, vallási életük része. Ők nem városokat, kikötőket és szent helyeket jártak be, hanem a világ értelmét keresték. Útleírásaik egyszerre földrajzi beszámolók és identitástérképek, amelyekkel a reményt hozták el egy szétszórt közösség számára. Benke Lászlóval azt vizsgáljuk, hogyan kezd párbeszédet a tapasztalat a hagyománnyal, a legenda a valósággal, a vallási képzelet a történeti emlékezettel – és hogyan válik az utazási irodalom eme nagyon különleges szegmense a középkori európai zsidóság önmegértésének speciális műfajává. Benke László hebraista, műfordító és filológus, a középkori héber irodalom és a zsidó utazási irodalom elmélyült kutatója, akinek Jan Assmann műve is fontos inspirációforrás. A munkája középpontjában álló szövegekben lenyűgöző módon forr egymásba a vallási hagyomány, a kulturális emlékezet és a történeti tapasztalat. Fordítóként és értelmezőként is ismert, aki irodalmi stílusban teszi mai magyar nyelven hozzáférhetővé számunkra azt a gondolkodásmódot, amelyben az utazás a világ határainak és az ember saját értelemvilágának egyidejű felderítését jelentette.   A beszélgetésben említett könyvek: Benke László (ford. és szerk.): Középkori zsidó utazók. Tudelai Benjámin és regensburgi Petahja útleirasai Jonathan Swift: Gulliver utazásai Johann Wolfgang Goethe: Utazás Itáliában (Önéletrajzi írások) Jan Assmann: A kulturális emlékezet Jan Assmann: Uralom és üdvösség. Politikai teológia az ókori Egyiptomban, Izraelben és Európában Cene-rene Babilóniai Talmud

    50 min
  2. Színház és hipnózis összefüggése és a mérhető színház - Beszélgetés Simon Balázs rendezővel a színpadi hatás architektúrájáról

    Mar 17

    Színház és hipnózis összefüggése és a mérhető színház - Beszélgetés Simon Balázs rendezővel a színpadi hatás architektúrájáról

    A színház mérhető emberi folyamat – erről beszélgetünk Simon Balázs rendezővel, akinek kutatásai úttörő technológiai eszközökkel közelítenek ahhoz a kérdéshez, amelyet a színház hosszú ideig többnyire az „ösztön”, a „tehetség” vagy a „titok” nyelvén írt le: mitől működik egy előadás? Mi történik a néző figyelmével, testével, légzésével, idegrendszeri és érzelmi válaszaival akkor, amikor a színpad valóban hatni kezd? Mit mutatnak meg a mérések, amelyek először tesznek képessé bennünket arra, hogy a színházi jelenlétet, a bevonódást és az összehangolódást ne pusztán értelmezzük, hanem bizonyos értelemben vizsgáljuk is? És továbbgondolva: mit jelenthez mindez például a sportpszichológia területén? A beszélgetés tétje messze túlmutat a színházelméleten. Szó esik improvizációról, kollektív figyelemről, a néző aktív részvételéről, valamint arról a meglepő és izgalmas összefüggésről, amely a színház és a hipnózis között egyértelműen kimutatható. Nem arra törekszünk Simon Balázzsal, hogy a művészetet varázstalanítsuk és technológiai nyelvre fordítsuk le, hanem arra, hogy közelebb kerüljünk annak megértéséhez, hogyan születik és hogyan épül fel a színpadi hatás architektúrája.   Simon Balázs DLA Beszélgetőtársam rendező, kutató, az Utcaszínházi Alkotóközösség vezetője, a színházművészet doktora. Balázs a színházat nem zárt intézményi formaként, hanem emberek közötti kapcsolatteremtésként gondolja el. Rendezői és pedagógiai munkáját hosszú évek tereptapasztalata formálta, utcai, falusi és periférikus közösségekben, inkluzív és művészetterápiás kontextusokban dolgozik, miközben az Utcaszínházi Alkotóközösség vezetőjeként azt kutatja, hogyan lehet a színházi eseményt valódi részvétellé, közös figyelemmé és közösségi tapasztalattá alakítani. Számára a művészi alkotás, a társadalmi érzékenység és a közösségépítés nem válnak el egymástól, az ő színháza egyszerre esztétikai forma, pedagógiai helyzet és társadalmi kapcsolat.   A beszélgetésben említett könyvek: Simon Balázs: Áramlat a színházban. A részvétel pszichofiziológiája Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat Judson Brewer: A szorongás feloldása

    48 min
  3. Szakrális kommunikáció és népi ének - Beszélgetés Lovász Irénnel éneklésről, közösségről és tudományról

    Feb 25

    Szakrális kommunikáció és népi ének - Beszélgetés Lovász Irénnel éneklésről, közösségről és tudományról

    A hang több fizikánál: kapcsolat anya és gyermek között, élő és halott között, ember és közösség között. Ebben az epizódban arról beszélgetünk, mit őriz a hang, amikor minden más változik, hogy hogyan válik a népdal emlékezetből jelenlétté, és egyetlen dalban hogy fejeződik ki egy közösség tapasztalata. Lovász Irén Kossuth-díjas népdalénekes, antropológus és valláskutató, akinek munkássága az emberi hang testi, lelki és közösségi dimenzióit vizsgálja és élteti. Előadóművészként a magyar néphagyomány archaikus rétegeit szólaltatja meg, kutatóként pedig a szakrális kommunikáció, a népi imádságok és a hang gyógyító szerepének összefüggéseit tárja fel. Életművében művészet és tudomány nem külön utak, hanem ugyanannak a kérdésnek két hangfekvése: hogyan vezet vissza az éneklés önmagunkhoz és egymáshoz.

    47 min
  4. Első világháború, 1914: Az augusztusi láz és az értelmiség szerepe – Beszélgetés Molnár Eszter Edinával az első világháború érzelemtörténetéről

    Feb 12

    Első világháború, 1914: Az augusztusi láz és az értelmiség szerepe – Beszélgetés Molnár Eszter Edinával az első világháború érzelemtörténetéről

    Augusztusi láz. Így nevezzük az első világháborús hadüzeneteket követő elsöprő lelkesedést – amely egész Európában szinte minden olyan hangot elfojtott, amely kételyt fogalmazott meg. De hogyan fogadta, és főként: hogyan készítette elő az értelmiség az első világháborút? Ezt a kérdést vizsgálja Molnár Eszter Edina, a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatója. Mint tőle megtudjuk, a látszólagos egyöntetűség mögött mélyreható különbségek is vannak: Kosztolányi Dezső rettegett a behívótól, miközben lelkes fordításokkal támogatta az első világháborút, Bauer Ervin gyűlölte a háborút, de szinte végig a fronton szolgált, de Csáth Géza, Balázs Béla, Kaffka Margit és Ritoók Emma is mindannyian a maguk módján viszonyultak az első világégést kísérő összeurópai pszichózishoz. Életük egyszerre példa, tanulságtétel, megrázó és lebilincselő kalandregény. De hogyan született a háborús társadalom és kik bábáskodtak megszületésénél? Milyen retorikai fordulatokkal, metaforákkal és narratívákkal ágyazott meg az értelmiség a tragédiának, és milyen várakozásokat sulykoltak a hadüzenet előtt született írások? És milyeneket a háborús – cenzúrával terhes – idők írásai? Ki hogyan reagált arra, amikor az elképzelt háború álomképeit felváltotta a valóságos háború (brutalitás és halálfélelem, közösség és veszteség) megtapasztalása? Milyen lehetőségek álltak a férfiak, és milyenek a nők előtt, hogy szembenézzenek a mindannyijukat maga alá gyűrő történelem érzelmi súlyával? Molnár Eszter Edina történész–irodalmár, az ELTE-n szerzett doktori fokozatot társadalom- és gazdaságtörténetből, kutatásainak középpontjában az első világháború érzelmi és mentális tapasztalatai állnak. Jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, ahol a 20. század eleji magyar irodalom és kultúra történeti kontextusain dolgozik. Margitka, van mégháború? című kötete az első világháború érzelemtörténetét vizsgálja: azt kutatja, miként élte meg a korszak értelmisége – írók, publicisták, gondolkodók – a háború kitörését, a lelkesedést, a kételyt és a kiábrándulást. Munkája egyszerre pszichobiográfia és érzelemtörténet, lebilincselő könyvében roppant forrásanyag – naplók, levelek, sajtó – érzékeny elemzésével árnyalja a háborús „nemzeti egység” lidérces délibábját.   A beszélgetésben említett könyvek: Molnár Eszter Edina: Margitka, van még háború? Jeffrey Verhey: The Spirit of 1914. Militarism, Myth, and Mobilization in Germany Bauer Ervin: Elméleti biológia Giuseppe Berto: Vörös az ég

    1h 6m
  5. Hamis próféták és angyalok - Évadnyitó beszélgetés Szabó Gábor irodalomtörténésszel a Krasznahorkai-univerzumról

    Feb 6

    Hamis próféták és angyalok - Évadnyitó beszélgetés Szabó Gábor irodalomtörténésszel a Krasznahorkai-univerzumról

    Milyen világ és hogyan jut arra az elhatározásra, hogy egy Gyula környéki elhagyatott telep, egy romos Wenckheim-kastély, egy türingiai kisváros magukba záródó világairól akarjon olvasni? Hogyan és milyen zene tudja megszelídíteni Krasznahorkai hurkolódó mondatait, amelyek ritmusa a Sátántangó és az azt körülvevő írások egymásra torlódó hullámzásában formálódott, utat törve egy áradó életműnek? És mit árul el a világról és rólunk, hogy időről-időre nagyobb visszhangot vertek ezek a hullámok külföldön, mint Magyarországon, amelynek nyelvéből, történelméből és sarából táplálkozik? Szabó Gábor irodalomtörténész szellemesen és a filozófiai kérdések iránt is nyitottan közelít ezekhez a kérdésekhez. Nemcsak értő olvasó és elmélyült kutató, hanem kiváló társalgó is. A kilencvenes évek közepén, kollégiumi szobájában a Balaton és a Trabant együttesek zenéjét, Víg Mihály dalait hallgatva olvasta Krasznahorkai első regényét, és azok közé tartozik, akik nemcsak a hatása alá kerültek, de igyekeznek a megfejtés ábrándjáról sem lemondani. Beszélgetésünk a Sátántangótól A magyar nemzet biztonságán át egészen Flaubert-ig és Thomas Bernardig ível, miközben mindvégig ott kísért a ki nem mondott kérdés: vajon mit tud rólunk, magyarokról és nem magyarokról Krasznahorkai, amivel képes az olvasókat világszerte lenyűgözni és magához láncolni. Szó lesz az autonóm nyelvről és az apokaliptikus poétikáról, az angyalokról és a fordításról, a (hamis) prófétákról és az írói tudásdeficitről. Szó esik a Nobel-beszéd metafizikai horizontjáról, a magyar és nemzetközi recepció különbségeiről, valamint arról, hogyan lehet ma egyetemistáknak Krasznahorkait megmutatni. Szabó Gábor irodalomtörténész, egyetemi oktató, a kortárs magyar próza egyik legfontosabb értelmezője. Kritikáiban és tanulmányaiban következetesen az életművek belső poétikai logikáját vizsgálja, különös figyelemmel a filozófiai és kultúrfilozófiai összefüggésekre. Krasznahorkai Lászlóról írott monográfiája hiánypótló összegzése a szerző nemzetközi jelentőségű prózavilágának, és fontos híd a magyar kritikai hagyomány és a kortárs elméleti diskurzus között.   A beszélgetésben említett könyvek: Szabó Gábor: Kilátás az utolsó hajóról. Krasznahorkai László prózavilága Krasznahorkai László: Sátántangó Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága Krasznahorkai László: Herscht 07769 Krasznahorkai László: A Théseus-általános Gustav Flaubert: Bovaryné Gustav Flaubert: Érzelmek iskolája

    56 min
  6. A színház mint tudatmodell és a kortárs előadások – Beszélgetés Závada Péterrel a színházfenomenológiáról

    12/15/2025

    A színház mint tudatmodell és a kortárs előadások – Beszélgetés Závada Péterrel a színházfenomenológiáról

    Mit látunk valójában a színpadon? Egy testet – vagy egy szerepet? Jelenlétet – vagy illúziót? Ebben az epizódban Závada Péter drámaíró-filozófus-költővel a színházi tapasztalat legbelső rétegeibe hatolunk be. A husserli fenomenológia fogalmaival – epokhé, képtudat, fantázia – felvértezve arról beszélgetünk, hogyan születik meg a színház a néző tudatában, miként „rezeg” a tapasztalat az illúzió és a valóság határán, és hogy mit jelent jelen lenni a nézőtéren. Szó esik a színész testéről, a performansz és a polgári illúziószínház különbségeiről, a negyedik falról, a liminalitásról – és a tudatfilozófiai perspektívától elrugaszkodva arról, hogy miért nem pusztán esztétikai, hanem egzisztenciális tapasztalat a színház. Ez a beszélgetés nem színházkritika, és nem előadásismertető. Hanem egy lassú, figyelmes közelítés ahhoz, ami velünk történik, amikor megtörténik a színház. Závada Péter Beszélgetőtársam költő, drámaíró, műfordító, dramaturg és filozófus, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet adjunktusa. Munkáiban a kortárs színházi gyakorlatot a fenomenológia, elsősorban Husserl tudatfilozófiája felől közelíti meg. Írásait és színházi gondolkodását alapvetően határozza meg a test, a jelenlét, az illúzió és a nézői észlelés kérdése, valamint a határhelyzetek, a „bent és kint” állapotának tapasztalata. Az epokhé színpada című könyvében, mely 2023-ban elnyerte a Cogito-díjat, a színházat nem esztétikai vagy intézményi értelemben vizsgálja, hanem mint tudati eseményt: azt elemzi, miként születik meg a színházi tapasztalat a befogadóban, és az hogyan „rezeg” a szerep és a puszta test, a valóság és az illúzió határán. Alkotóként és gondolkodóként egyaránt érdekli a színház laboratórium-jellege, olyan térként definiálja, amelyben a figyelem, az észlelés és az önreflexió új formái próbálhatók ki. A beszélgetésben említett művek: Závada Péter: Az epokhé színpada Alain Badiou: Etika Alain Badiou: Szent Pál Maurice Merleau-Ponty: Az észlelés fenomenológiája Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac Nemes Z. Márió: Irgalom és számonkérés Lana Wachowski – Lilly Wahowski: Mátrix (The Matrix)

    45 min
  7. Hogyan kell megérkezni egy osztályba? – Szabó Ádám íróval, a Trefort Gimnázium magyar vezetőtanárával beszélgetünk figyelemről, iskoláról, tanári szerepről és az irodalomról

    12/03/2025

    Hogyan kell megérkezni egy osztályba? – Szabó Ádám íróval, a Trefort Gimnázium magyar vezetőtanárával beszélgetünk figyelemről, iskoláról, tanári szerepről és az irodalomról

    A Nyílt forrásban elsőként beszélgetek íróval – aki emellett a Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium vezető tanára. Tanári hitelesség, kiégés, az olvasás válsága, túlterhelt diákok, mesterséges intelligencia – ezek a témáink. Ez az epizód nem megoldásokat ígér, hanem tiszta gondolatokat egy szakmáról, amely csendben sokkal többet ad – és olykor: visz el – annál, mint amit kívülről látunk. Bár nem így terveztük, de beszélgetésünk világosan rámutat, mit jelent egy burnout society közepén tanítani: fáradtságban, túlterheltségben, állandó készenlétben. A tanári autoritás Szabó Ádám történetében pozitív hatalom, amely egyszerre hang, jelenlét és kockázatvállalás. Alapja az a bátorsága, amellyel valaki nem szerepet játszik, hanem odaáll emberként egy osztály elé. Az így megteremtett térben az engedetlenség sem botrány, és nem is jelszó, hanem csendes nevelési gesztus, amit folyamatosan amortizál a mindannyiunkat körülölelő figyelemgazdaság, amely nem tanítani akar, hanem lekötni, nem érteni, hanem elérni. Az iskola ebben a zajban nem tud, és talán nem is akar versenyezni. De mi a tétje ennek a beszélgetésnek? Ha van ilyen, akkor az nem módszertani bravúrokban ragadható meg, hanem egy erkölcsi dimenióban: hogyan marad meg az ember ott, ahol minden mechanizmus a szétaprózódásán dolgozik. Szabó Ádám író a Trefort magyar nyelv és irodalom szakos vezetőtanára, aki évtizedek óta tanít a fővárosi középiskolai oktatásegyik meghatározó műhelyében. Pedagógiai munkájának középpontjában a tanári jelenlét, a hitelesség és az irodalom személyes megszólító ereje áll. Vezetőtanárként fiatal kollégákat kísér a pályára lépés első, kritikus éveiben. Tanárként – és a beszélgetésünk kiindulópontjául szolgáló, legújabb könyvében íróként is az érdekli, hogyan lehet a klasszikus és kortárs szövegeket élő beszéddé alakítani az osztályteremben. Nem módszerekről beszél, hanem arról, mit jelent embernek maradni egy osztályteremben, ahol harminc élet, történet és fáradtság ül vele szemben nap mint nap.     Szabó Ádám: Tanárregény Janne Telle: Semmi Kertész Imre: Sorstalanság Nádas Péter: Halott barátaim Márai Sándor: Szindbád hazamegy Szabó Magda: Az ajtó

    52 min
  8. Terápiák, titkok, rendszerek – A pszichoterápia története a Kádár-korban, beszélgetés Papp Barbara kutatóval

    11/13/2025

    Terápiák, titkok, rendszerek – A pszichoterápia története a Kádár-korban, beszélgetés Papp Barbara kutatóval

    Mit jelentett a szabadság, amikor a szabadságról nem lehetett beszélni? Hogyan lett a pszichoterápia a huszadik századi Magyarország egyik legcsendesebb ellenállási tere – és hogyan tanított meg egy nemzedéket újra beszélni? Ez a beszélgetés a magyar pszichoterápia 20. századi történetét követi végig: a háború utáni megszakítottságtól a Kádár-korszak zárt rendelőinek belső autonómiáján át az állambiztonság figyelő tekintetéig. Szó esik arról is, hogyan épültek újjá a pszichoterápiás intézmények, milyen hatalmi kompromisszumok között dolgoztak a terapeuták, és hogyan rajzolódik ki mindebből a mai magyar lélekgondozás állapota. Vendégem Papp Barbara, aki több tucat interjúból, személyes életutakból és archív forrásból rekonstruálja a szakma történetét – és közben azt is megmutatja, hogyan válhat a gyógyítás tere a szabadság egyik rejtett formájává. A beszélgetés a hallgatásról, a kimondásról, a félelemről és a megértésről szól – a bizalomról mint a demokrácia egyik legmélyebb reflexéről. Ebben az epizódban a Kádár-korszak belső történetét idézzük fel: nem a pártkongresszusok, hanem a terápiás rendelők és kórházi osztályok történetét. Azért a korszakét, amikor a lélektan a társadalmi túlélés egyik eszközévé vált, miközben egymástól elválaszthatatlanul volt jelen benne az állambiztonság tekintete és a bizalom kockázata. A beszélgetés a csöndről és a kimondásról szól – arról a pillanatról, amikor valaki végre meghallja a másikat. Dr. Papp Barbara Beszélgetőtársam pszichológus, történész, a magyarországi pszichoterápia 20. századi történetének kutatója. Munkáiban a terápiás gyakorlat és a társadalmi-történeti kontextus összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel a Kádár-korszak szimbolikus tereire és szakmai közösségeire. Kutatásaiban oral history-interjúk, archív források és pszichológiai elemzések találkoznak. A pszichoterápia történetét nemcsak tudománytörténeti, hanem emberi tapasztalatként értelmezi: a hallgatás és a kimondás közötti tér történeteként. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa, az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék óraadó tanára. Papp Barbara publikációi A beszélgetésben említett könyvek: Papp Barbara: Pszichoterapauták a Kádár-korszakban Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Meszáros Judit: „Az Önök Bizottsága”: Ferenczi Sándor, a budapesti iskola és a pszichoanalitikus emigráció. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008.

    52 min
See All (21)

Trailers

About

A Nyílt forrásban kutatókkal, gondolkodókkal, szerzőkkel beszélgetünk társadalomról, kultúráról, történelemről és filozófiáról. Tarts velünk, ha szeretsz kérdezni, gondolkodni, olvasni, vagy egyszerűen csak szeretnéd jobban megérteni a világot. Ez itt a Nyílt forrás – ahol a gondolkodás és a tudás közös ügy. A L'Harmattan Kiadó főszerkesztőjeként hiszek benne, hogy a jó könyv nem csupán szöveg, hanem párbeszéd, kérdésfelvetés, sőt vitaalap. Találkozzunk minden második csütörtökön!

Information