Ebben az epizódban erre a nagyon sablonos, de annál bonyolultabb kérdésre keresem a választ, javarészt a saját tapasztalataimből merítve. Ha nem érdekel a bejegyzés, csak a konklúzióra vagy kíváncsi, akkor a válaszom egyértelműen: Igen. Létezik! 10 évig voltam profi pókerjátékos és ez így elmesélve mindig jobban hangzik, mint átélni az első 7 év hullámvasútjait. Gyakorlatilag csődtől csődig játszottam, de ha egyetlen tanácsot adhatnék a 2009-es önmagamnak, az valami ilyesmi lenne, hogy “ne legyél önfejű, egyedül nem megy”! Folyamatosan azok a lemezek mentek a fejemben, hogy nem akarok másokhoz alkalmazkodni, nekem ne mondja meg senki,hogy mit csináljak. Én a saját utamat járom. A kudarcok sorozata egészen addig tartott, amíg meg nem értettem, hogy a vezető és a csapat is értem vannak. Nem gátolják a szabadságom, hanem hozzásegítenek. Vállalkozóként ezekből a tapasztalatokból okulva, azonnal csapatban kezdtem játszani. Első pillanattól kezdve van mellettem egy olyan vezető, aki pontosan a következő lépésben tud támogatni. Az első pillanattól kezdve egy olyan csapat van mellettem/körülöttem, akik hozzám hasonló cipőben járnak és fejlődni akarnak velem együtt. És az első pillanattól kezdve vannak mellettem olyanok is, akiknek azonnal átadhatom a legfrissebb tapasztalataimat. Noha a vezető már járt ott, ahol én, ezért kívülről, tapasztalatból sokkal több lehetőséget lát, perspektívát ad. A velem együtt haladók szintén hihetetlenül fontosak, hiszen pontosan tudják és érzik, hogy min megyek keresztül és ezért megértéssel fordulnak felém. Igazi bajtársi kapcsolat alakul ki, együtt ünnepelünk, támogatjuk egymást a kihívásainkban. Valódi csapatmunka a haladásunk. Akiket pedig én segítek, hálásak hiszen nem a fellegekből beszélek, nem 5-10 éves víziókat teszek eléjük. Pontosan azt a lépcsőfokot tudom megmutatni, ahol én járok vagy az előbb jártam. Ezt megosztva másokkal, mélyítem tovább a saját tapasztalatimat is. Ráadásul újabb és újabb nézőpontokat kapok, más és más visszajelzéseket és megoldásokat ugyanarra a problémára. Ez lehet, hogy erős lesz, de az én véleményem szerint nem létezik sikeres egyéni vállalkozó. Ha igazán sikeres akarsz lenni, csapatban kell játszanod! De miért olyan fontos, hogy vállalkozók vegyenek körül - mindegy, hogy előtted, veled vagy a nyomodban járnak? Próbáld meg egyszer, beszélgess a multis haveroddal arról, hogy mennyire király a vállalkozói lét, de még akkor, amikor nincs meg a Merci. Ő meg a céges autójával jár. Vagy beszélgess anyukáddal arról, hogy mennyire élvezed amit csinálsz. Igaz, hogy 3 hónapja nem volt bevétel, de hát ki számolja… Ennek egy érdekesebb verziója, amikor pókerjátékos vagy és arról próbálsz beszélgetni édesanyáddal, hogy dolgoztál 3 hónapot és éppen 3 millióval van kevesebb a bankszámládon, mint előtte… (Vicceltem, ne beszélj erről anyukáddal. SOHA ne beszélgess erről anyukáddal!) Nehéz dolog ellenszélben haladni, hiszen a nem-vállalkozó ismerőseid igyekeznek folyamatosan a biztonságos útra terelni. A legjobbat akarják neked, de hát a Pokolba vezető út is… Ehelyett képzeld el, hogy minden héten egy lelkes csapattal megünnepled a teljesítményed és ebben a hangulatban határozod meg a következő heti célt. Azonnal használható tanácsokkal és konkrét lépésekkel tudsz nekivágni. Minden nap motiváltan tartod az irányt. Azonnal kérdezhetsz és válaszokat is kapsz, ha elakadtál - nem kell órákig Google-zni… Ezért elengedhetetlen, hogy egy támogató közösség legyen körülötted! Akárhogyis, ha eddig nem tetted: építs tudatosan kapcsolatokat, csatlakozz közösségekhez vagy akár alakítsd meg a sajátodat. Ha ketten vagytok, az remek. Az is egy közösség. Ha tízen vagytok rögtön, az is kiváló. A lényeg, hogy kezdd el!
