A fenti sorokat Schweidel József tábornoknak, az aradi 13-ak egyikének tulajdonították. Állítólag ezt mondta közvetlenül halála előtt. Az újabb kutatások szerint ezek a sorok ismeretlen szerző tollából való későbbi szövegek. A történelmi hűség kedvéért álljon itt két írás. Az első Schweidel József levele sógorának, Latinovits Benjáminnak. "Kedves Sógor! Küldj valakit passzussal együtt a lovaimért, különben éhen pusztulnak; tartsd őket Legyenpusztán vagy valahol másutt, míg jól el nem tudom adni; teljesen híjával vagyok az anyagi eszközöknek, és pénzzé kell tennem azt a keveset, amim van, hogy megélhetésem biztosítására módom és anyagi eszközeim legyenek. Vigasztald feleségemet, biztos lehet benne, hogy legalábbis rám vonatkozóan csak kedvező és megfelelő anyagi ellátásomat biztosító ítéletet hozhatnak; remélem, hogy hamarosan karomba zárhatlak benneteket. Arad, 1849. augusztus. 27. Szerető sógorod Schweidel" A másik írás Damjanich János tábornok aradi vértanú imája, amelyet az 1849. október 5-ről 6-ra virradó éjszakán, a kivégzése előtt írt. "Damjanich János imája Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen. Damjanich Emíliának vigasztalásul" | közéleti beszélgetések | Szerkesztő: Sályi András
