Római Birodalom - Imperium Romanum

JANEZ ERAT
  • 0.0 (0)
  • History
  • Updated Weekly

Szeretném a római történelmet a maga teljességében bemutatni, saját szavaimmal, saját gondolataimmal és néha bizonyos spontaneitással eltérve. Leopold von Ranke időtlen remekművét és más fontos források használni fogom. Igyekszem részletesen hozzászólni a tartalomhoz, illetve szabadon és szórakoztató módon beszélni róla. Lesznek speciális extra epizódok is, melyekben igyekszem az eredeti latin és görög nyelvű szövegeket elolvasni és könnyen emészthető módon lefordítani.

  1. Jul 6

    #28 Brutus és a Római Köztársaság kezdetei

    A monarchiából a köztársaságba való átmenet Róma korai történetének egyik legmeghatározóbb fordulópontját jelenti. A hagyomány szerint – amelyet elsősorban Livius (Ab urbe condita, I–V. könyv), Halikarnasszoszi Dionüsziosz (Római régiségek), Cicero (De re publica) és Plutarkhosz (Publicola) őrzött meg számunkra – az utolsó királyt, Lucius Tarquinius Superbust, Kr. e. 509 körül megfosztották hatalmától. Ezzel kezdetét vette a res publica, a köztársaság korszaka, amelyet a monarchikus csúcs hiánya és a kollegiális tisztségviselők – mindenekelőtt a két consul – rendszerének bevezetése jellemzett.

  2. Apr 9

    #27 „Superbia ante ruinam” – Tarquinius Superbus gőgje – az utolsó király

    Lucius Tarquinius Superbus uralmát kegyetlenséggel és félelemkeltéssel alapozta meg. Megfosztotta Servius Tulliust a tisztességes temetéstől, és kivégeztette mindazokat a szenátorokat, akik hűségesek maradtak az előző királyhoz. A megüresedett helyeket szándékosan nem töltötte be, így gyakorlatilag szenátus nélkül kormányzott, ami mély bizalmatlanságot és állandó félelmet szült Rómában. Hatalmának megszilárdítása érdekében tudatosan építette politikai kapcsolatait is. Lányát Octavius Mamiliushoz, Tusculum egyik legtekintélyesebb latin vezetőjéhez adta feleségül, ezzel megerősítve befolyását Latium térségében.

  3. Mar 14

    #26 Tullus Hostilius – Róma hadakozó királya

    Tullus Hostilius éles ellentétben áll elődjével, a béketeremtő és törvényhozó Numa Pompiliusszal. Tullus ezzel szemben a háborút és az expanziót testesíti meg – azt a meggyőződést, hogy a harc a város mozgatórugója. Neve is ezt tükrözi: a Tullus (talán „erős” szabin eredetű) és a Hostilius, amely a latin hostis („idegen, ellenség”) szóra emlékeztet. Az etimológiai kapcsolat azonban bizonytalan; valószínűleg csak véletlen hasonlóságról van szó. Ennek ellenére a későbbi szerzők kihasználták ezt a hangzásbeli egyezést harcias természetének hangsúlyozására. A hagyomány kb. 31 éves uralkodást tulajdonít neki (i. e. 673 – 642). Ebben az időszakban olyan férfiként írják le, aki reformálta a római hadsereget, összeírta az új polgárokat, és kiterjesztette Róma hatalmát Latiumban.

  4. Jan 14

    #25 Numa Pompilius – A béke és a rítus királya

    Romulus, az alapító és hadvezér halála után Róma egészen más természetű királyt választott: Numa Pompiliust, Pompo Pompilius fiát a szabin Cures városából. Alakja az átmenetet jelzi a harcból a rendbe, a hatalomból a jogba, a mítoszból a rítusba. Ahol Romulus felépítette a várost, ott Numa lelket adott neki. Az antik források — különösen Livius, Plutarkhosz és Halikarnasszoszi Dionüsziosz — Numát igazságos és mélyen vallásos férfiként írják le. Livius így nevezi őt: consultissimus omnis divini atque humani iuris, „a legjártasabb mind az isteni, mind az emberi jog dolgaiban”. Ez a megfogalmazás kifejezi a római meggyőződést, miszerint az igazi bölcsesség mindkét szférát magában foglalja: az ius divinumot, az istenek rendjét, és az ius humanumot, az emberek törvényeit. Származás és ifjúság

  5. 12/17/2025

    #24 Romulus valószínűleg soha nem létezett

    Ez már a nevében is visszhangzik. A Romulus szó szó szerint olyasmit jelent, mint „Rómacska” vagy „Kis Róma” : Roma – a város – kombinálva a kicsinyítő -ulus utótaggal, amely hasonló a magyar -cska, német -lein vagy -chen toldalékokhoz. Mintha a neve a kezdetektől fogva egyértelművé tette volna: itt nem egy egyénről van szó, hanem a város magának a megszemélyesítéséről. Ironikus módon a Nyugat-római Birodalom legutolsó császárát is Romulusnak hívták – Romulus Augustulusnak. Csak rövid ideig uralkodott, 475-től 476-ig, amikor a germán Odoaker letaszította trónjáról, és száműzetésbe küldte. Még csak tizenhat éves volt, és nem vették komolyan. Még a Augustulus – „a kis Augustus császár” – mellékneve is inkább gúnyos viccnek hangzott, mintsem a hatalom címének.

  6. 11/23/2025

    #23 Rhea Silvia mint Theotokos

    A római hagyomány szerint Alba Longát Ascanius, Aeneas fia alapította. A királyok sora – ahogyan azt Livius (Ab urbe condita) és Halikarnasszoszi Dionysios leírja – körülbelül tizennégy–tizenöt uralkodót foglal magában Ascaniustól egészen Procasig és a nnak fiáig, Numitorig, aki Romulus és Remus nagyapja volt. Térjünk vissza ahhoz a királylistához, amely Romulust mint ős-rómait legitimálja: Procas fiai között konfliktus támadt, s a fiatalabb testvér, Amulius letaszította trónjáról az idősebbet, a jog szerinti örököst, Numitort, akit Procas maga jelölt utódává. Amulius azonban végül nem tudta megtartani a hatalmat; az igazság – úgy is mondhatnánk – isteni közvetítéssel győzedelmeskedett.

  7. 11/07/2025

    #22 Alba Longa mint legitimáció az Urbs Aeterna számára

    Trójától Latiumig: Aeneas és Ascanius A hagyomány szerint – amelyet többek között Livius és Halikarnasszoszi Dionysiosz jegyzett le – Alba Longát Aeneas fia, Ascanius (más néven Iulus) alapította. Az őt követő királyok sora – körülbelül tizennégy vagy tizenöt, a forrásoktól függően – kapcsolta össze a trójai hőst Rómulus-szal, Róma mitikus alapítójával. Az „Alba Longa” név valószínűleg az Albán-hegység fehér csúcsaira utal (albus = fehér latinul), amelyet gyakran köd borít. Ez a hely Latium szent központjává vált – afféle földi Olümpusszá. Hasonlóan a görögök Olümposzához, csak éppen az 400 km-re fekszik Athéntól, míg Alba Longa mindössze mintegy 30 km-re van Rómától.

  8. 10/23/2025

    #21 A Cursus honorum – Karrier az ókori Rómában

    A Cursus honorum („a tisztségek útja”) a Római Köztársaság szigorúan szabályozott hivatalrendszere volt, amely meghatározta az arisztokraták politikai pályafutását. A rendszer fokozatosan alakult ki, és az idők során egyre inkább megnyílt a plebejusok előtt is, ami a politikai egyenlőség felé vezetett. A császárság idején azonban e hivatalok szerepe csökkent, mivel a hatalom egy kézben, a császáréban összpontosult.

See All (28)

About

Szeretném a római történelmet a maga teljességében bemutatni, saját szavaimmal, saját gondolataimmal és néha bizonyos spontaneitással eltérve. Leopold von Ranke időtlen remekművét és más fontos források használni fogom. Igyekszem részletesen hozzászólni a tartalomhoz, illetve szabadon és szórakoztató módon beszélni róla. Lesznek speciális extra epizódok is, melyekben igyekszem az eredeti latin és görög nyelvű szövegeket elolvasni és könnyen emészthető módon lefordítani.

Information

You Might Also Like