Ebben az előadásban arról beszélek, hogy mindannyian hordozunk magunkban egy egyetemes életeszközt, amelyet sokan Istennek, mások léleknek neveznek. Ez az eszköz nem kívül van, nem kell megvásárolni, és nem is valami ünnepi dísztárgy: bennünk él, és mi benne élünk. Mégis, legtöbbször nem használjuk, vagy rosszkor, rosszul, félve és bizonytalanul vesszük elő. A gondolataink és a képzeletünk világából hiányzik, ezért az életünk sokszor hamis, bizonytalan és tele van kudarccal. A krónikus „istenhiány” nem fáj, de érezzük, hogy valami nincs a helyén: túl sok a csapda, a bukdácsolás, a magányos próbálkozás.Pedig a lélek – vagyis a bennünk lévő isteni rész – a mindentudás hordozója. Nem mi hordozzuk őt, hanem ő hordoz minket, mégis úgy élünk, mintha üres lenne a belső „pénztárcánk”. A sorsunk alakításához szükséges erő hiányzik, mert az elménk egyedül akar mindent megoldani. Isten azonban nem dísz, hanem jelenlét, segítő, Aki mindenben részt akar venni: a munkában, a döntésekben, a hétköznapi apróságokban is. Csak hagyni kell, hogy Ő foglalkoztasson minket – jelenlétével, iránymutatásával, csendes belső vezetésével.Ez az előadás arra hív, hogy engedd be a belső fényt a gondolatok terébe, és ne bújj el az értelem szűk barlangjába. Az isteni rész benned él, és ha megengeded, hogy valóban éljen az életedben, minden másképp kezd alakulni: tisztábban, könnyebben, igazabban.
