Tudatos Döntések

Remind Podcast Studio

Tudatos Döntések – új podcast a Remind Podcast Stúdióban   Lehet-e mindig tudatosan élni? Valószínűleg nem, hiszen nem vagyunk gépek, hanem esendő, érző emberek. Mégis életünk irányát nagyban meghatározza, hogy bizonyos helyzetekben milyen döntéseket hozunk, és mennyire tudatosan.   Ebből a felismerésből született meg Szilágyi Gábor új podcastja, a Tudatos Döntések, amely a Remind Podcast Stúdió első műsora. Az adásokban ismert emberek mesélnek életük fordulópontjairól, olyan döntésekről, amelyek akár előre láthatóan, akár csak utólag visszatekintve sorsfordítónak bizonyultak. A szakértők pedig segítenek megérteni, hogy olykor miért olyan nehéz egy-egy döntést meghozni.

  1. 6d ago

    EDM: “Ha nagyobbnak képzeled magad, mint a zene, akkor vége” – Peter Makto az éjszakai élet 30 évéről

    Hogyan lesz egy Sopron melletti faluból indult gyerekből, aki a családi csatározások elől a Walkmanbe menekült, 2026-ban az év DJ-je Magyarországon? Peter Makto, a hazai house és progressive house egyik legismertebb DJ-ja most őszintén mesél arról, hogyan mentette meg az életét a zene, miért hagyta ott a szülői házat, és mit tanult a sikerből, a támadásokból és a saját egójával vívott harcból. Az EDM Hungary Backstage podcast új adásában Szilágyi Gábor és Borbély Gyula a legelejére kalauzolja a vendéget: a vidéki diszkókhoz, ahol pogózó rockerként állt a stroboszkópfényben, az osztrák rádiós kazettához, amelyről először hallott olyan zenét, aminek nem volt vége, és az első használt bakelitekhez, amelyeket lemezboltosok autójának csomagtartójából vásárolt. Kiderül, hogyan kapta a Dandy nevet egy győri DJ-verseny előtt, hogyan lett belőle az Avatar című film hatására Peter Makto, és miért ellenkeztek a klubtulajdonosok a névváltással. Szó esik a Flörtről is, ahol 2001-től 2014-ig volt rezidens, a húsvéti nyitóról, amikor annyian tolongtak a bejáratnál, hogy be kellett zárni az ajtót, és arról, miért tartja a warm-upot a DJ-zés legnagyobb iskolájának. Kitérnek arra is, hogyan változtatta meg a digitális korszak a producerek és a DJ-k viszonyát, miért kellett a DJ-knek zenét írniuk, és hogyan vált a Dandy név használhatatlanná a nemzetközi piacon. Elmondja, mit tanult Tomi Boytól és Slam Juniortól, és miért tartja magát a két DJ egyvelegének. A beszélgetés egyik kulcsmondatát Frankie Knucklestól idézi: “Ha nagyobbnak képzeled magad, mint a zene, akkor vége.” Peter szerint a mai DJ-k közül sokan félnek attól, hogy a közönség nem reagál azonnal, ezért inkább kiszolgálnak, ahelyett hogy vezetnének. Megtudjuk, mit jelent számára az Év DJ-je cím, hogyan látja a hater tábort, miért fordulnak szerinte a legnagyobb rajongókból néha a legnagyobb kritikusok, és milyen változást hozott az életében, hogy idén először teljesen tiszta: se alkohol, se drog. Mesél a nehéz családi háttérről is, a gyerekszobában hozzá hitt lányról, aki megjósolta az útját, és arról a pillanatról, amikor kilépett a szülői házból: “Ha itthon maradok, akkor lemaradok a saját életemről.” A beszélgetés második fele a magyar éjszakai élet jövőjéről szól. Miért nem épül jó hangtechnikájú klub? Miért vesznek ki sokan a zenéből, de nem tesznek vissza semmit? Mit tehet egy klub, ha saját lemezkiadót indít, és rögzíti a vendég DJ-k szettjeit? Peter négy lemezkiadót működtet, és őszintén beszél az influencer DJ-jelenségről, a brandépítésről, James Hype konyhai szettjeiről és a saját sikertelen TikTok-kísérletéről is. Közben a Ted Lasso is előkerül, mint Peter kedvenc sorozata a szeretet erejéről. Gábor és Gyula szerint a kulcs az, hogy a DJ olyan tartalmat készítsen, amiben természetesen önmaga lehet. Végül a progressive house-ról és az underground körforgásáról beszélgetnek: arról, hogyan váltotta egymást a progressive, a tech house, a melodic és az afro house, miért térhet vissza a hosszú, 7-8 perces számok világa, és miért szól ez a műfaj Peter szavaival: “A progresszív zene pontosan az, ami soha nem a csúcspontokról szólt, hanem az utazásról.” Ha DJ vagy, zenét szeretsz, vagy az éjszakai élet múltja és jövője érdekel, ez az adás neked szól. Nézd végig, és írd meg kommentben, szerinted a DJ-nek vezetnie vagy kiszolgálnia kell a közönséget!

    EDM: “Ha nagyobbnak képzeled magad, mint a zene, akkor vége” – Peter Makto az éjszakai élet 30 évéről
  2. Oct 22

    „A bukás nem szégyen” – László Árpád a Robinson étteremről, a Spoon hajóról és az újrakezdésről

    László Árpád neve összeforrt a magyar vendéglátással: az 1986-os városligeti fagylaltozótól a Happy Box ajándékhálózatig, a Robinson étteremtől a Spoon hajóig és a Columbus Pubig egy egész korszakot épített fel a semmiből. Ebben a beszélgetésben végigjárjuk, hogyan lett egy zongorázó, úszó kamaszfiúból Magyarország egyik legismertebb vendéglátós vállalkozója, és mit tanult útközben a bukásokról. A történet a gyerekkorban kezdődik: tíz éven át napi zongoraóra és hajnali úszás a Margit-szigeten, ahol korán megtanulta, hogy a célt egyedül kell elérni. Innen datálódik az a fajta magabiztosság, amely később arra vitte, hogy a kiszáradt városligeti tómederbe szökőkutat, szigetet és üvegéttermet álmodjon – majd meg is valósítsa. A fagylaltozó 1986-os megnyitása, az első napon ellopott terasz-felszerelés, és a napi 150 kilós fagylaltforgalom mind ennek a konok, szinte tudattalan önbizalomnak a bizonyítékai. A beszélgetésben szó esik arról is, hogyan született a Happy Box ötlete egy frankfurti ajándékkiállításon tett látogatásból, és hogyan nőtte ki magát 45 üzletes franchise-hálózattá úgy, hogy indításkor még magáról a franchise fogalomról sem tudott semmit. Hallhatjuk, hogyan alkudta ki egy bevásárlóközpont vezetőjétől a plafon fölötti galériát egy centiméterre pontos méréssel, és hogyan vágott bele a Robinson étterembe, amellyel az élményalapú gasztronómia egyik úttörője lett Magyarországon. Nem maradnak ki a kudarcok sem: a Columbus Pub kezdeti bukása és újraindítása angol pubként, amely végül egy évtizedig futott sikeresen, a Spoon hajó megálmodása egy 75 méteres kiszuperált uszályból, a 2008-as gazdasági világválság, amely a Fusion étterem bezárásához és egy olasz étterembe való átalakításhoz vezetett, vagy a Covid utáni munkaerőpiaci felfordulás a vendéglátásban. László Árpád szerint a bukás nem szégyen, hanem a tanulás egyetlen igazán hatékony módja: „Bukások nélkül csak maximum nagyképűvé válsz, az ilyen pofonok meg józanítanak, hogy azért nem mindig tudsz jól dönteni.” A beszélgetés másik fontos szála a családi háttér: felesége, Nikol és a három gyermek szerepe abban, hogy évtizedeken át egyszerre több étterem és üzlet is működőképes maradjon. László Árpád szerint anyja mondása kísérte végig az életét: „Nincsen lehetetlen, csak tehetetlen.” Arra is választ kapunk, hogyan lehet egyszerre több vállalkozást irányítani anélkül, hogy az ember belerokkanna – ehhez a saját „tányérzsonglőr”-hasonlatát osztja meg: „Csak azt kell észrevenni, melyik az a tányér, amelyik le akar esni. Akkor visszamész, és megpörgeted.” A beszélgetés végén szó esik a gyerekek pályaválasztásáról, az utódlás kérdéséről, valamint arról, hogyan néz vissza közel negyven vállalkozói évre: miért nem akar már „világmegváltó” lenni, és miért tartja ma is fontosnak az évi két-három közös nyaralást a családdal. László Árpád arról is beszél, hogyan adta át munkatársainak a saját igényességét – a Happy Box-nál és a Robinson étteremnél is olyan kollégákat nevelt ki, akik később maguk is sikeres vállalkozást indítottak. Ha érdekel, hogyan lehet egy ötletből országos hálózatot építeni, hogyan lehet talpra állni egy bukás után, és milyen szerepe van a családnak egy vállalkozó életében, ez a beszélgetés sok gyakorlati tanulságot és őszinte vallomást tartogat.

    „A bukás nem szégyen” – László Árpád a Robinson étteremről, a Spoon hajóról és az újrakezdésről
  3. Oct 15

    EDM: Aki DJ-zik, annak szeretnie kell az embereket is

    Ki mondta, hogy egy DJ nem lehet pilóta? DJ Cookie – Krisztián, a Párizs mellett született rádiós, műsorvezető, DJ és családapa – ebben a beszélgetésben úgy mesél a pályájáról, ahogy még nem hallottad: a francia Energy rádió éjszakai műszakjaitól a miskolci kábelrádión át a magyar tévéstúdiókig és a pilótafülkéig. Ha érdekel, hogyan épül fel egy DJ-karrier Magyarországon, és mi van a csillogás mögött, ez az epizód neked szól. Cookie gyerekkorát átszőtte a zene: édesapja szaxofonos, klarinétos és zongorista volt, ő maga is több mint tíz évig zongorázott. Zenésznek mégsem készült, mert látta az árnyoldalát: ha van buli, van pénz, ha nincs, nincs. A repülés iránti szerelme viszont megmaradt. Végül a rádióban kötött ki: a francia Energynél alulról kezdte, telefonkezelő asszisztensként, majd éjszakai és nappali műsorvezetőként, közben főiskolára járt. Harmincévesen mégis mindent hátrahagyott, és Magyarországra költözött. Itt kezdődik az igazi történet. A megtakarítása három év alatt elfogyott, a miskolci Sky Music Rádiót öt évig ingyen csinálták, ő pedig napi 500 forintért dolgozott egy műhelyben, hogy ki tudja fizetni a rádió rezsijét. Őszintén mesél arról, milyen az, amikor nincs jövőkép, és miért nem adta mégsem fel. „Öt karácsony, ami nem tudsz, mi lesz másnap. Öt szilveszter, ami nem tudsz, mi lesz másnap.” A fordulatot az érdi Rádió Junior, majd a budapesti Extreme Rádió hozta, ahol hip-hop és old school R&B szólt. Egy szerdai Kaktusz Juice-os buli 300-400 emberrel indította be a DJ-pályát, aztán jöttek a nagy tévéműsorok. Cookie 22 éve van jelen a köztudatban, és azt is elmondja, szerinte miért kevés a közösségi média követőszáma a tévézéshez: tudás nélkül gyorsan véget ér a dolog. A másik nagy szerelem a repülés. Cookie 40 évesen kezdett repülni tanulni, és végigment a képzések hosszú során: egy- és kétmotoros gépek, éjszakai és műszerrepülés, kereskedelmi pilótaengedély, többfős személyzeti kiképzés, jet-orientáció, az éves orvosi vizsgákról nem is beszélve. Ma egy budapesti cég privátrepülőgépén első tisztként ül a pilótafülkében, és ott, mondja, nem Cookie, hanem Krisztián. „Én csak elsőtiszt vagyok, és hallgatom és tanulok tőle, hogy mit lehet jobban csinálni, és ezt imádom.” A beszélgetés másik fele a DJ-szakmáról szól. Cookie szerint ő nem technikai DJ, hanem előadóművész, aki a közönséggel kommunikál, és a bulijai nagy részét sikeresnek tartja. Beszél arról, miért nehéz újdonságot elfogadtatni a magyar közönséggel és a rádiókkal, hogyan működik a zenei tesztelés, miért kell a magyar hallgatónak a „biztonságpont”, és miben marad le szerinte a magyar médiavilág a nyugatitól. Kiderül az is, milyen zenét játszana, ha szabadon választhatna (Afro House, Afro Latin), és hogyan telt meg egy balatonfüredi lunchtime buli terasza. A legkeményebb rész a magyar DJ-k közötti féltékenységről és az összefogás hiányáról szól. Felmerül egy Hungarian DJ All Stars-buli, egy magyar DJ-színpad a Szigeten és közös zene a külföld felé. Cookie azt is elmondja, miért nem vállal egy este két-három bulit, és miért hozza fel példának a pilóták és kamionosok kötelező pihenőidejét. „Csak közösen. Én egyedül kevés leszek” Nézd végig a teljes, közel másfél órás beszélgetést, és írd meg kommentben, szerinted mit kellene változtatnia a magyar DJ-szakmának! Egy hajóban ülünk, evezzünk együtt.

    EDM: Aki DJ-zik, annak szeretnie kell az embereket is
  4. Oct 14

    300 000 látogató, egy meztelen fotó és egy ládabontás – Ledényi Attila múzeumi kampányai

    Hogyan lesz egy közgazdászból Magyarország legismertebb műgyűjtési szakembere, és hogyan nő ki egy pro bono kommunikációs melóból egy 16. alkalommal megrendezett nemzetközi képzőművészeti vásár? Ledényi Attila, az Art Market Budapest alapítója és az Edge Communications igazgatója ebben a beszélgetésben végigveszi azt a húsz-huszonöt éves utat, amin a magyar kortárs művészeti élet kommunikációja eljutott a múzeumi sajtóközleményektől a rekordlátogatottságú kiállításokig. A történet a 2000-es évek elején indul, a MEO Kortárs Művészeti Gyűjteménynél, ahol Ledényi és csapata pro bono alapon, négy éven át építette fel egy magánkézben lévő intézmény teljes kommunikációját. Itt született meg az a botránykampány is, amely Andrés Serrano egyik felvételét citylight posztereken jelentette meg, majd a kirobbant felháborodást tudatosan fordította a kiállítás esztétikai értékei felé – és egy hónap alatt húszezer fizető látogatót hozott a tárlatra. A beszélgetésben szó esik arról a technikáról is, amelyet a sajtó később „ládabontós” néven kezdett emlegetni: a legértékesebb műtárgyak kicsomagolását exkluzív sajtóesemény keretében mutatták be, hogy a bulvármédia is érdeklődni kezdjen a kvalitásos művészeti tartalom iránt. “Azt mondtuk a sajtó egy szűk részének, néhány bulvárlapnak is, hogy szeretnénk egy olyan exkluzív eseményre meghívni őket, ahol a nagy értékű műtárgyak kicsomagolása zajlik.” Innen vezet az út a Műcsarnokkal kötött, sikerdíjas együttműködésig, amelynek keretében a „Spanyol ötvenes évek” kiállítást egy hozzáadott Picasso-anyaggal tették vonzóvá a nagyközönség számára, majd a „400 év francia festészete – Mesterművek” című tárlatig, amely két hónap alatt több mint 300 ezer látogatót vonzott – ez a mai napig havi bontásban rekordnak számít egy magyarországi kiállításnál. A fotóművészet felértékelése külön fejezet: a Brassaï, André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa és Martin Munkácsi anyagára épülő kiállítás, majd az Abanovák Vilmos életművét bemutató, debreceni Modemben rendezett „Barbár zseni” tárlat is azt bizonyította, hogy vidéki helyszínen is lehet országos érdeklődést generáló, tömegeket megmozgató kiállítást csinálni. A beszélgetés másik fontos szála a műgyűjtés társadalmi akadályairól szól. Ledényi Attila elmeséli, hogyan jött létre a műgyűjtőkről szóló magazin, amelyben 120 magángyűjtővel készítettek interjút – és hogy miért mondja még a több ezer műtárgyat birtokló gyűjtő is gyakran azt, hogy ő „csak vásárolgat”. “Ma Magyarországon volt olyan műgyűjtő, akinek két-három ezer műtárgya van, és ő is azt mondta: én nem vagyok gyűjtő, én csak vásárolgatok.” Ez a felismerés vezetett el az Art Market Budapest alapfilozófiájához: olyan nyitott, fesztiválhangulatú közeget teremteni, ahol bárki könnyen túlléphet a pszichés korláton, és megveheti élete első műtárgyát. “A cél az, hogy a közönség érdeklődését felkeltsük egy magas kvalitású művészeti tartalom iránt.” A beszélgetés végén szó esik a 16. Art Market Budapestről is, amely október 15. és 18. között az MTK Sportparkban várja a látogatókat – egy legalább harminc köztéri szoborból álló, harminc ország kiállítóit felvonultató szoborparkkal kiegészülve.

    300 000 látogató, egy meztelen fotó és egy ládabontás – Ledényi Attila múzeumi kampányai
  5. Oct 8

    Kamaszkori hit, ami felépített egy vagyont – Balogh Petya és Maja tudatos döntései

    Mit csinál egy pár, ha az egyik fél tőzsdei cég vezetője és startupokba fektető üzletember, a másik ultramaratonista vállalkozó – miközben egy kilencéves gyereket is nevelnek? A Tudatos Döntések mai epizódjában Balogh Petyával és Majával beszélgetünk arról, hogyan szervezik a mindennapjaikat egy közös naptár segítségével, miért nem félnek az üres időponttól, és mi tartja össze a kapcsolatukat évtizedek óta – a tudatos döntésektől a párkapcsolati kommunikációig. A beszélgetés gyorsan a naptárnál köt ki: Petyánál és Majánál szó szerint minden a naptárban van, a bevásárlástól a gyógyszerkiváltásig. Két külön naptárat vezetnek, amit mindketten látnak, és esténként közösen nézik át, mi vár rájuk másnap. A rendszer felszabadító is, de ijesztő is tud lenni – nem szeretik az üres naptárat, mert szeretnek dolgokat építeni és hatást gyakorolni. Szóba kerül az is, mennyire eltérő a stressz-szintjük, és hogy ez mennyit változott egy korábbi, kiégéshez közeli időszakhoz képest. Külön téma, hogyan egészítik ki egymást a közös munkában: Petya magát ötletgazdának és „megfejtő embernek” nevezi, aki szeret problémákat szétszedni, de nem szeret egyedül megvalósítani – ebben Maja a párja, aki végigviszi a projekteket. Szó esik arról is, honnan ered a magabiztosságuk: Maja egy negatív családi mintázatból, a „mariskázásból” tanult meg kilépni, Petya pedig egy kocka, mérnök családból hozta azt a hitet, hogy minden megtanulható és megoldható. „Minden helyzetben eldöntheted, hogy a probléma vagy a megoldás része akarsz lenni.” Ez Petya egyik vezérelve kamaszkora óta. Arról is mesélnek, hogyan kezelik a köztük felmerülő súrlódásokat – ezek szinte mindig abból fakadnak, hogy Petya ragaszkodik egy ötletéhez, Maja pedig szeretné, ha elengedné –, és miért nem lehet előre eldönteni, melyiküknek van igaza. A startupbefektetői oldalon kiderül, hogy több mint 3000 céget néztek már át, és eddig 120 fölé fektettek be, miközben tudják, hogy ezeknek nagyjából a fele végül sikertelen lesz. Petya elmondja, mi alapján választják ki a jó alapítókat, és miért fontosabb a csapat pszichológiai illeszkedése, mint a puszta szaktudás. Kiderül, hogy a befektetési és képzési terület – köztük a Kürt Akadémia képzései – hogyan bővült, és milyen ambícióik vannak a régiós terjeszkedésre. Nosztalgikus pillanat, amikor felidézik, hogyan ismerkedtek meg az egyetemen egy kollégiumi számítógépteremben csetelve, majd hogyan találtak egymásra újra két évtizeddel később, amikor mindketten a saját életük mélypontján voltak, és már nem viseltek annyi felnőttkori „maszkot”. „Úgy legyünk hasznosak a világban, hogy a végén többet hagyunk, mint amit felmarkolunk.” Ez Petya másik alapelve, amit a befektetési és csapatépítési döntéseiben is követ. Előkerül egy híres, legendássá vált havi terv Excel-táblázat története, amivel egykor az egész szabadidejüket be akarták osztani – és ami két hét után összeomlott, ahogy a startupok és a naptár ismét átvette az irányítást. Szó esik arról, miért tartják az időt a legértékesebb erőforrásnak, és hogyan próbálnak nemet mondani a folyamatosan érkező, izgalmas lehetőségekre. „Menj és ne panaszkodj, menj és csináld.” Ezzel a mondattal zárja Maja a beszélgetést, amikor arra kérdezünk rá, mi az az egy gondolat, ami mindent vezérel az életében. Ha érdekel, hogyan lehet tudatosan megszervezni egy zsúfolt, startupokkal és edzésekkel teli életet úgy, hogy a párkapcsolat és a család is működjön, ezt a részt mindenképp hallgasd végig.

    Kamaszkori hit, ami felépített egy vagyont – Balogh Petya és Maja tudatos döntései
  6. Oct 1

    EDM: Tunyogi Gábor: „Meg kell élni a sikereket, mert hiányérzetem lesz”

    Tunyogi Gábor, ismertebb nevén DJ plastiC, majdnem negyven évet dolgozott a magyar klubéletben és az elektronikus zenei szcénában: a rendszerváltás előtti vidéki diszkóktól a legendás budapesti Highlife pultján át egészen a székesfehérvári Bahnhof és a mai napig működő Albabár történetéig. A Backstage Podcast új adásában végigjártuk vele a magyar klubkultúra aranykorát, és őszintén beszélgettünk arról is, szerinte miért haldoklik ma az EDM-szcéna Magyarországon. Gábor 1988-ban vizsgázott le DJ-nek egy olyan rendszerben, ahol évente kellett újra vizsgázni, és csak egy ideiglenes engedéllyel indulhatott el a falvakba zenélni. Innen jutott el a 90-es évek elején a Highlife-ba, ahol a legendás klubvezető, Klivinyi Zoltán mellett tanulta meg a szakmát. Elmeséli, hogyan robbant be a Corona Freedom of the Night című száma egy este alatt, milyen volt tíz órától reggelig zenélni felváltás nélkül, és miért nem hallgatta meg soha előre a lemezeket, amiket vásárolt. „Ha valakiben benne van a tűz, a tehetség és a lendület, és jó csinálja, és megfogja a közönséget, akkor zenélek.” Azt is megtudjuk, hogyan csöppent bele egy Felső-Tárkányi diszkótáborba, ahol a végén kiderült, hogy nem is DJ-vizsgáról, hanem egy váratlan bemutatkozó fordulóról volt szó – és pont ez indította el a hivatalos karrierjét. A beszélgetés kitér a Highlife hirtelen bukására is – pont akkor, amikor Gábor 30 évesen be akarta fejezni a diszkózást –, majd a belgiumi kitérőre, ahol előítéletekkel kellett szembenéznie, mielőtt elfogadták. Hazatérve 2004-ben nyitotta meg a székesfehérvári Bahnhofot, amely hét éven át hétvégente 1200–1500 embert vonzott, mielőtt egy új bérlő 2011-ben átvette a helyet, amely ma Fezen néven működik. „Nem olvasom el a lemezborítót, nem nézem meg, hogy ki az előadó.” 2017 óta az Albabárt viszi, amely 1977 óta, folyamatosan ugyanazon a néven üzemel, így Magyarország legrégebb óta futó klubjának számít: jövőre lesz ötven éves. Gábor elárulja, hogy egy nagy jubileumi buli után szeretné átadni a stafétát egy fiatalabb DJ-nek. A beszélgetés második felében szó esik arról is, miért gondolja úgy, hogy a magyar klubélet ma valóban haldoklik: a COVID alatti bezárásoktól kezdve az ingyenes, önkormányzati finanszírozású úgynevezett "hacacáré" rendezvényeken át egészen addig, hogy a rendezvényszervező ügynökségek kizárólagos szerződésekkel szinte ellehetetlenítik a klubok fellépőválasztását. Szó esik a hiányzó szakmai összefogásról, a kommunikáció hiányáról a szereplők között, és arról a régi, mára eltűnt szabályról is, amely 60 kilométeres körzetben korlátozta, hogy egy előadó milyen gyakran léphet fel, ezzel megvédve a zenei kínálat frissességét. A beszélgetés végén szóba kerül a social media és a dopaminfüggőség hatása is a mai klubkultúrára, illetve az, hogy Gábor szerint mikor és hogyan térhetnek vissza az emberek a valódi közösségi élményekhez. „Ha újra divat lesz beszélgetni, ismerkedni, társaságot keresni, akkor le fognak menni a klubokba a zenét hallgatni.” Ha érdekel a magyar EDM-szcéna története, a klubkultúra aranykora és annak mai válsága, ezt a beszélgetést nem hagyhatod ki.

    EDM: Tunyogi Gábor: „Meg kell élni a sikereket, mert hiányérzetem lesz”
  7. Sep 24

    Starlink, ChatGPT és a digitális feudalizmus – Csermely Ákos a magyar médiapiac jövőjéről

    Csermely Ákos 31 éve szervez szakmai konferenciákat Magyarországon – ő áll az Internet Hungary (korábban Digital Hungary) mögött –, és ebben a beszélgetésben nyíltan beszél arról, hogyan zabálják fel a globális technológiai cégek a magyar reklámpiacot, mit jelent a digitális feudalizmus, és miért nem enged politikát a saját színpadára soha. A beszélgetés a „buborékból kitörés" gondolatával indul: Csermely Ákos szerint a mesterséges intelligencia, az ajánlórendszerek és a globális platformok mindannyiunkat egyre szűkebb visszhangkamrába zárnak, és ehhez folyamatos önreflexióra, önvizsgálatra van szükség. Innen jut el a magyar reklámpiac állapotáig: a Magyar Reklámszövetség adatai szerint a hirdetési torta már több mint a fele a nemzetközi platformoké, és ez a pénz – mondja – többé nem tér vissza a hazai médiába. „Egyből tudni, hogy az miért nem fog működni, na ez a legveszélyesebb buborék, ami létezik." Szó esik arról is, milyen nehéz helyzetben vannak a magyar kereskedelmi szereplők és a hazai médiavállalkozások, amikor a globális szereplők végtelen erőforrással és ingyenes szolgáltatásokkal versenyeznek. Csermely Ákos szerint a megoldás nem a hazafias hirdetésre való felszólítás, hanem az, hogy a magyar piaci szereplők valódi versenyképes ajánlatokkal álljanak elő. „Ha nem kezdjük el a globálisok mellett a saját piacunkat, a lokális, a magyar piacot feléleszteni, akkor előbb-utóbb simán megzabálnak minket." Kitér a digitális feudalizmus jelenségére is: a Starlink magyarországi megjelenésétől kezdve a mesterséges intelligencia-szolgáltatók infrastruktúra-függőségéig – szerinte ma még sokan ingyen vagy olcsón hozzáférnek ezekhez a rendszerekhez, de ahogy egyre inkább ránk épül az életünk, úgy fog majd hirtelen megemelkedni az ára. Idézi Chris Anderson Long Tail és Free című könyveit is, amelyek már 2004-ben megjósolták az ingyenesség csapdáját és a klasszikus csereviszonyok eltűnését. Külön téma a konferenciaszervezés filozófiája: Csermely Ákos elmondja, miért nem az előadókhoz igazítja a témákat, hanem fordítva, és miért csak az utolsó három-négy hétben dönti el a végleges programot. Beszél a politikamentesség elvéről is, amit 31 éve tart be szigorúan – szerinte a szakmai közeg és a polarizáció nem fér össze, és aki visszaél a bizalmával a színpadon, azzal nem lesz elnéző. „Nálam nem lehet politizálni." Érdekes kitérő az is, hogyan bukott le egy mesterséges intelligencia eszköz, amikor egy konferenciaszöveg megírásakor tipikus „AI-stílusú" kifejezéseket használt, amelyeket Csermely Ákos sosem mondana ki – ez indítja el a beszélgetést arról, hogy az AI-modellek nemcsak információt adnak, hanem közben adatot is gyűjtenek rólunk, ezért szerinte érdemes egészséges gyanakvással kezelni őket. Azt is elmeséli, hogy más iparágakból érkező vendégei szinte kivétel nélkül ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint a médiapiac szereplői. A beszélgetés végén szóba kerül, hogyan tanítja meg a hálókészítést a halfogás helyett – vagyis hogyan próbál gondolkodási keretet, nem kész válaszokat adni azoknak, akik megfordulnak a konferenciáin –, valamint hogy idén a turizmus kerül a fókuszba az Internet Hungary programjában, olyan meghívottakkal, mint Dragomán György, Rudolf Péter, Mácsai Pál vagy Jordán Tamás. A következő Internet Hungary konferencia 2026. október 6–7-én lesz Siófokon, az Azúr Hotelben, „A nagy honvisszafoglalás" alcímmel.

    Starlink, ChatGPT és a digitális feudalizmus – Csermely Ákos a magyar médiapiac jövőjéről
  8. Sep 17

    EDM: Így lett a véletlenből 37 éves karrier – Bárány Attila a magyar bulik színfalai mögül

    Bárány Attila 37 éve áll a pult mögött, és a mai napig ő a magyar EDM és elektronikus zene egyik legmeghatározóbb DJ-je – az az ember, akit sokan csak „a DJ-k DJ-jeként" emlegetnek. Ebben a beszélgetésben kiderül, honnan jön az az energia, amivel évtizedek óta feltölti a több ezer fős magyar bulikat, és miért mondta a Covid alatt a feleségének, hogy ha ezt nem csinálhatja, belehal. „Az összes energiámat, ami létezik a mai napig, azt elviszem a buliba, és az embereknek adok magamból." Attila őszintén beszél az ADHD-ról és a hiperaktivitásról, ami szerinte egyszerre átok és a titkos energiatöbblet forrása. Szó esik a gyerekkoráról a nyolcadik kerületben, a dobos édesapjáról és a szétvert kazettás magnókról, arról a legendás 1989-es estéről a balatonalmádi Club Panorámában, amikor egy véletlen sérülés miatt először állhatott be egy nagy buli lemezjátszói mögé – és arról, hogyan lett egy összetört autóból és egy kártérítésből előbb a veszprémi Cashbox, majd a Dexion sztárja. Beszélgetünk a magyar bulikultúra nagy alakjairól, köztük Vizovicki Lászlóról, a hála és az alázat szerepéről, és arról a Frankie Knuckles-idézetről, ami máig meghatározza Attila hozzáállását: a zenénél nem lehetsz nagyobb. Kiderül az is, miért mondja, hogy „ha jól akarom érezni magam, el kell mennem Pestről", mit tanult a vidéki közönség őszinteségéből, és hogyan látja a generációs szakadékot, amelyben a mai fiataloknak a kazetta és a bakelit már csak anekdota. „Nekem nem okosnak kell lennem, hanem kedvesnek. És ez a válasz egyébként a hosszútávú sikeremre." A második félidőben élesebb témák jönnek: miért nincs ma Magyarországon szakmája a DJ-zésnek, mit rontott el a vizsga eltörlése, és miért lenne életbevágó, hogy egy DJ tudjon mikrofonba beszélni – Attila a West Balkán tragédiáját és a Tomorrowland példáját is felhozza. Szó lesz a túlkínálatról, a feketézés és a számlaképesség dilemmájáról, valamint a social media csapdájáról, ahol sokszor nem a tudás, hanem a megjelenés dönt. „A DJ jelenállás szerint Magyarországon nem szakma. Itt kezdődik a probléma." Végigvesszük a rendezvényszervező Bárány Attilát is: az első nagy bukást, a Prone Agency születését, és azt, hogyan lett a DJOT-ból 60 ezer fős, az ország egyik legmenőbb brandje. Beszélünk az underground és a mainstream mesterséges szembeállításáról, arról, miért baj, ha egy A-kategóriás DJ 30 éves slágereket játszik előremutató zenék helyett, miért készít David Guetta is folyamatosan feldolgozásokat, és hogyan születik Attila keze alatt a több mint 900 saját dal – a régi slágerek modernizálásától a „turbósításig". Szó esik a 16 éves alkotói kapcsolatról Dave Martinnal (Stadium X), a New York-i gyémánt utca tanulságáról és arról a közös felismerésről, hogy együtt erősebbek vagyunk. A beszélgetés végén Attila bejelenti a 2027. december 18-i, 3000-3500 fős születésnapi nagybuliját, amivel a 60. évét és pályafutása egy fejezetét zárja. Ha szereted az őszinte, mély szakmai beszélgetéseket a magyar elektronikus zene színfalai mögül, ezt az adást ne hagyd ki.

    EDM: Így lett a véletlenből 37 éves karrier – Bárány Attila a magyar bulik színfalai mögül

About

Tudatos Döntések – új podcast a Remind Podcast Stúdióban   Lehet-e mindig tudatosan élni? Valószínűleg nem, hiszen nem vagyunk gépek, hanem esendő, érző emberek. Mégis életünk irányát nagyban meghatározza, hogy bizonyos helyzetekben milyen döntéseket hozunk, és mennyire tudatosan.   Ebből a felismerésből született meg Szilágyi Gábor új podcastja, a Tudatos Döntések, amely a Remind Podcast Stúdió első műsora. Az adásokban ismert emberek mesélnek életük fordulópontjairól, olyan döntésekről, amelyek akár előre láthatóan, akár csak utólag visszatekintve sorsfordítónak bizonyultak. A szakértők pedig segítenek megérteni, hogy olykor miért olyan nehéz egy-egy döntést meghozni.

You Might Also Like