Húsz évvel ezelőtt egy VJ-ből lett Magyarország egyik legkeresettebb elektronikus zenei DJ-je – ez a beszélgetés arról szól, hogyan épült fel a Be Massive és a Horizon birodalma, és mi az ára annak, ha valaki két évtizeden át éjszakáról éjszakára ad önmagából. Vendégünk Metha, a hazai house és techno kultúra egyik meghatározó alakja, akitől megtudjuk, hogyan lett egy Moszkva téri tetőteraszból induló, heti tízórás szettekkel teli időszak alapja egy olyan zenei brandnek, amelyre Charlotte de Witt is felnézett, még mielőtt világsztár lett volna belőle. Metha gyerekkorától kezdve meséli el az útját: a Prodigy koncertélménytől a rádiós álmok elengedésén át a Moszkva téri tetőn töltött másfél-két évig, ahol heti háromszor tíz órán át zenélt, és megtanulta, mi az a vormap. Innen jutott el a Corvin tetőig, ahol kilenc évig épített közösséget, majd a Marriott hotelig, ahol ma is építkezik a Horizon nappali eseménysorozattal. Elmeséli azt is, hogyan hozta el Magyarországra Charlotte de Wittet még azelőtt, hogy világsztár lett belőle, és milyen élmény volt a B-Massive 20. születésnapján a Szigeten együtt zenélni. A beszélgetés őszintén szól a szakma árnyoldalairól is: a tavalyi kiégésről, a pszichodráma-tanulmányokról és arról, hogyan talált vissza az önfeledtséghez. Szó esik a Prodigy koncertélmény újratöltő hatásáról, a Máté Gábor podcastból merített inspirációról, és arról a felismerésről, hogy a teljesítménykényszer és a közönség elvárásai idővel elnyomhatják azt az energiát, amiért egyáltalán elkezdte az egészet. "Az emberek keresnek valamit, vágynak valamire, és a zenén keresztül vágynak egy olyan érzésre, ami kiveszi őket a hétköznapoknak ebből a dopamin függőségéből." Ez a mondat vezeti a beszélgetés egyik legfontosabb szálát: mit jelent ma élményt adni egy közönségnek egy olyan világban, ahol mindenki a következő dopaminlöketre vár? Metha elmeséli, hogyan épít fel egy DJ-szettet utazásként, miért nem szereti a stílusokba skatulyázást, és miért hisz abban, hogy egy jó szett olyan, mint egy udvarlás – lassan, fokozatosan, a közönség reakcióira figyelve bontakozik ki. Külön hangsúlyt kap a magyar elektronikus zenei kultúra jelenlegi helyzete: hiányzik a médiafelület, hiányzik a sokszínűség, és Metha szerint a fiatal generáció figyelemzavara szorosan összefügg azzal, hogy a zenei élmény is egyre gyorsabb, egyre türelmetlenebb dropokra épül. Innen jött a "Be Kind" kampányötlet gondolata is, amelyet a beszélgetés során a házigazdák és Metha közösen boncolgatnak. "Csak azt tud kiégni, aki előtte lángolt." A beszélgetés egyik legszemélyesebb pillanata, amikor Metha a mentoraira, példaképeire emlékezik – a Corvin tetőn tanult alázatra, a Gellai Gergőtől kapott hosszú távú gondolkodásra, és arra a felismerésre, hogy a valódi közösségépítés soha nem gyors siker kérdése, hanem évekre tervezett folyamat. A rész végén szó esik arról is, hogyan találja meg Metha a fellépés előtti belső csendet, miért fontos neki, hogy a zenéjén keresztül "megérkezzen" a közönséghez, és milyen álmai vannak a jövőre nézve – köztük egy back-to-back szett Solomunnal. Beszélgetnek arról is, milyen felelősség hárul a döntéshelyzetben lévő szervezőkre és a színpadon álló előadókra, hogy példát mutassanak a fiatal közönségnek, és miért gondolja Metha, hogy az elektronikus zenei kultúra visszaszorulása Magyarországon szorosan összefügg a nevelés és a médiareprezentáció hiányával. "A teremtésnek az az alapja, hogy vágysz rá." Ha szereted az elektronikus zenét, érdekel a hazai klubkultúra története, vagy csak kíváncsi vagy arra, mi zajlik egy DJ fejében a pult mögött és azon túl is, ez a beszélgetés neked szól.
